Századok – 1982
Történeti irodalom - Liberalizmus (Ism.: Erdődy Gábor) 388/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 391 ugyanakkor részben a legyőzött győzelmeként értékeli, mivel a parlamenti demokrácia alapelveit elfogadó szociáldemokráciában a liberális kibontakozás fontos tényezőjét ismeri fel. A folyamat kulcsfigurája, Friedrich Naumann, a szociális liberalizmus megteremtésére irányuló erőfeszítések harmadik hullámának hangadója a szociáldemokráciát „a liberalizmus proletár felé"-nek nevezte, a két mozgalom együttműködését, illetve összenövését hirdető programja azonban meghiúsult. A kudarc okait Schieder elsősorban abban látja, hogy a német liberalizmus - miközben a politikai pártok és egyletek a tömegtársadalom ,,alkotmányozó erőivé" lettek - nem járta végig a demokratikus tömegpárttá válás útját, s ezzel alkalmatlanná vált feladatainak elvégzésére. Gustav Schmidt (Politischer Liberalismus,»Landed Interestes« und organisierte Arbeiterschaft, 1850-1880) tanulmánya a német fejlődést az angollal veti össze, s próbál érveket felsorakoztatni a német liberálisokat szerinte túlságosan elmarasztaló ítéletek mérséklete mellett. A közös mozzanatokra nagy hangsúlyt helyező elemzés a két nemzeti fejlődés elválását elsősorban azzal magyarázza, hogy Angliában az osztályharc problémái a gazdasági konjunktúra idején megoldódtak, s így az 1873-as kedvezőtlen fordulat nem vezetett politikai konfrontációhoz. Sőt, az 1885-ös választójogi reform a liberális mozgalom radikális megújulásához, a polgárok és a munkások érdekazonosságába vetett remények felújulásához vezetett, miközben a szabadkereskedelem fenntartása sokban ellensúlyozta a gazdasági fejlődés zavaraiból származó nehézségeket. Ezzel szemben Németországban a depresszió politikai és gazdasági következményei leleplezték a Bismarckkal kötött kompromisszum liberális továbbfejleszthetőségéről hirdetett „kényszeroptimizmus" illúzióját, s a liberálisok elszigetelődését, az abszolút állam tekintélyének megnövekedését vonta maga után. A válság „angol típusú" leküzdését ugyanakkor akadályozta, hogy a német liberális politikusok többsége nem ismerte fel a szakszervezeteknek a munkásokat a liberális gazdasági és alkotmányos szisztémába integráló szerepét, s a rendőrállammal való együttműködésük a szociális konfliktus elmérgesedését eredményezte. Alan Bullock és Maurice Shock (Englands liberale Tradition) átfogó képet adnak az angol liberalizmus útjáról a kezdetektől a 20. század elejéig. Az egymásra épülő szakaszokat fő képviselőik politikai és ideológiai tevékenységén keresztül mutatják be. Részletesen elemzik az angol és a kontinentális liberalizmus már gyökereikben felismerhető eltéréseit. Feltárják az egymást követő sorsfordulók összetettségét, a konzervatív befeléfordulás és a demokratikus továbblépés erőinek folyamatos küzdelmét. Pontos képet adnak Bürke és az 1688-as elvek kiterjesztésével a modern angol liberalizmus második nekilendülését megalapozó Fox harcáról a klasszikus közgazdaságtani irányzat és a radikálisok (Bentham, James Mill) elképzeléseiről, 1832 korszakmeghatározó jelentőségéről, a Manchester-iskola működéséről, Gladstone és Stuart Mill együttműködéséről az újabb demokratikus továbbfejlődés érdekében, az 1867-es és az 1885-ös választójogi reformok történeti helyéről, a 70-es években induló új, Chamberlain vezette generációról, s vázlatosan Lloyd George-ról is. Az angol liberális fejlődést meghatározó alaptendenciák összességének azt tekintik, hogy a kritikus időpontban mindig képes volt tömegbázisát kiszélesíteni, a munkások fokozott bevonásával működésének demokratikusjellegét erősíteni, s ezzel a szociális ellentmondások kiéleződését megelőzni. A kötet két zárótanulmánya terjedelme és mondanivalója alapján sem hasonlítható az eddig ismertetettekhez. Pierre Guiral (Der Liberalismus in Frankreich 1815-1870) túlságosan vázlatos írása nem lép túl az általános ismereteken. Marc Raeff (Einige Überlegungen zum russischen Liberalismus) munkája tartalmaz ugyan újszerű megállapításokat, azok érvényességének bizonyítására azonban nem vállalkozik. Az elmúlt 30 év terméséből vett tanulmányok a liberalizmus elméletének és történetének több irányú megközelítését és értelmezését mutatják be. A szerkesztő színvonalas bevezetője árnyalt képet fest a nemzetközi kutatás fő irányzatairól. A tanulmányok bőséges jegyzetanyaga és a kötethez mellékelt mintegy 30 oldalas bibiliográfia a további részletekkel megismerkedni kívánók számára szolgál fontos információkkal. Erdődy Gábor 13*
