Századok – 1982
Figyelő - Szarka László: A századelő (1900–1918) a hetvenes évek szlovák történetírásában 356/II
BESZÁMOLÓ 369 országos értkezletének döntései nemcsak a gazdasági, politikai konszolidáció lehetőségét teremtették meg, de elhárították az akadályokat a társadalomtudományok megújulása elől is. Az elmúlt évek pozitív jelenségének tekintette, hogy „a társadalomkutatóink növekvő számban kezdtek részt vállalni a jelent, a cselekvést, a társadalmi-politikai gyakorlatot közvetlenül érintő problémák elméleti-tudományos vizsgálatában; a társadalomtudományok valóságfeltáró és ideológiai funkciója mellé és azokkal szoros összefüggésben kezdett felzárkózni a társadalomtudományok cselekvést előkészítő funkciójának, gyakorlati feladatának felismerése és érvényesítése." E konferencia megrendezése is arra enged következtetni — mondotta —, hogy a társadalomtudományok, ha nem is hiánytalanul, de eleget tudnak tenni azoknak a társadalmi és nemzeti igényeknek, amelyek velük szemben megfogalmazódnak. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy számos objektív és szubjektív körülmény miatt a történettudomány,elsősorban a népi demokratikus és a szocialista korszak feldolgozása nem tudott lépést tartani azzal a széles körű érdeklődéssel, amely a közelmúlt története hánt az elmúlt évtizedben megnövekedett, s kevesebb segítséget nyújt az állami és pártoktatásnak ahhoz, hogy a jelenünkkel szorosan összefüggő korszak történelmének tanítását hitelesebbé és tartalmasabbá tegye. Az 1956-os ellenforradalom leverése után az egyik legfontosabb feladat a gazdaságpolitika megújítása volt. Az ülésszak első napján ezért gazdaságtörténeti, gazdaságpolitikai problémák kerültek terítékre. Nyers Rezső az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója bevezető előadásában, amelyet „Gazdaság és politika kölcsönhatása gazdasági fejlődésünkben" címmel tartott meg, kifejtette, hogy 1956 után a kommunista mozgalom nagy dilemmája az volt, hogy mit tartson meg, mit folytasson az addigi politikából, és mit változtasson, mit újítson meg. Nyilvánvaló volt, mondotta, hogy a szocialista célok és elvek megtartandók, de azok helytelen dogmatikus értelmezése és a hibás politikai gyakorlat megszüntetendő. Az MSZMP az 1948 nyarán a két munkáspárt egyesülésekor elfogadott programhoz nyúlt vissza, vállalta az alapvető szocialista célokat, sőt azóta realisztikusabb szocialista jövőt rajzol fel; fenntartotta a munkásosztály és a párt vezető szerepét; a szövetségi politikát újrafogalmazta; vállalta és fenntartotta a szövetséget a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. A dilemma megoldásaként nemcsak a párt neve, de politikája is lényegesen megváltozott, s ez a gazdaságpolitikában is éreztette hatását. A gazdaságpolitikában végbement változásokat összegezve megállapította, hogy az 1968-as gazdasági reformmal került a gazdaságpolitika „igazán összhangba az 1957-es politikai megújulással". A gazdaság és politika összefüggését elemezve Nyers Rezső leszögezte: „Nem létezik sem politikamentes gazdaság, sem ökonómiától mentes politika. De azért nem mosódik össze a két szféra sem a tőkés, sem a szocialista viszonyok között, viszonylagos önállóságuk megmarad." Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a politika funkciója szocialista körülmények között az, hogy általános társadalmi érdeket fogalmazzon meg és érvényesítsen a gazdaságban. A magyarországi tapasztalatok arra intenek, mondotta, hogy a politikának „népgazdasági méretű és horderejű kérdések megoldására kell összpontosítani, ennek érdekében kell szabályozni, ösztönözni és ellenőrizni a gazdasági szervek tevékenységét, de nem szabad — mert ténylegesen nem is lehet — politikai döntésssel, kötelező tervekkel központilag irányítani a vállalatokat". Az irányítás — tudomásul véve a gazdaság viszonylagos önállóságát — közvetett eszközökkel végső soron hatásosabb. Ahhoz azonban, hogy politikai síkon a koncentrált gazdasági érdekek kifejeződjenek, a jelenle-