Századok – 1982
Figyelő - Szarka László: A századelő (1900–1918) a hetvenes évek szlovák történetírásában 356/II
FIGYELŐ 359 tott célok jegyében folytatódó munka 1979-ben az összegezés igényével jelentkező áttekintésekbe torkollott. A Historicky casopis 1979. évi folyamában megjelent a korszak szlovák politikai fejlődését összefoglaló három előkészületi anyag M. Potemra és M. Hronsky tollából.1 7 Mely mozzanatokat, szempontokat tartják a szlovák történészek összefoglalásaikban a századelő szlovák történelmének alakulásában a legfontosabbaknak? Mit jelent a gyakorlatban a magyar történetírással való lépéstartás, konfrontáció programja? A „fokozódó nemzeti elnyomás korszakát", ahogy az 1900-1914 közötti időszakot a szlovák történészek jelölik, a kutatások abból az alapvető kiindulópontból közelítik meg, hogy az a szlovák társadalom és nemzeti mozgalom jogfosztottsága elmélyítésének, fejlődése törvénytelen, erőszakos eszközökkel való hátráltatásának, illetve az ezek nyomán jelentkező politikai ereménytelenségnek, a szlovák nemzetet sújtó erőteljes asszimilációnak és kivándorlásnak a korszaka volt. Ebből következően a századelő szlovákiai kutatásában a magyarországinál sokkal erőteljesebben érvényesül a jogtörténeti aspektus. A nemzetiségi szervezetek, pártok jogi helyzetének, az 1868/XLIV-es nemzetiségi törvény érvényesülésének, a választójog, s a többi polgári szabadságjog fejlődésének elemzése rendkívül gyakori témája a szlovák történészeknek. Ennek a jogtörténeti érdeklődésnek vezérmotívumát Jozef Karpat fogalmazta meg. Szerinte az a tény, hogy „ugyanabban az időben, amikor a jogtörténetben Magyarország magyar nemzeti államiságának tézisét hangsúlyozták, a korabeli jogalkotói gyakorlat azáltal, hogy teljes mértékben a magyarosítás szolgálatába állt, közvetlen tagadása volt a fenti tézisnek".18 Karpat szerint a szlovák marxista történészeknek ezt a tézist és korabeli jogi gyakorlatot egyaránt kritikusan kell értelmezniük, és a történeti Magyarországot mint soknemzetiségű államot kell bemutatni. Hangsúlyozza a középkori Magyarország szláv állami előzményeinek, valamint a rendiség keretei közt elsősorban a városok által képviselt nem magyar nemzetiségek történelmi szerepének fontosságát. A történeti Magyarország történelmét a magyar és az 1918-ig magyarországi nem magyar nemzetek történészeinek együttesen kell feldolgoznia. Az együttműködés során a nem-magyar történészeknek le kell küzdeniük a magyarországi problematikától való idegenkedésüket, ugyanakkor épp ők a leghivatottabbak arra, hogy saját nemzetüknek vagy nemzetiségüknek Magyarország történetében betöltött szerepét megfelelőképpen értékeljék. období pred nastolením brannych predloh pred uhorsky snem r. 1911 so zretëlom na slovenskú buríoáznú politickú reprezentáciu, In: Sesity pfispëvkù к soc. pol. a hist, problematice vojenství a armády 1974/1-2 sz. 11-83. 17Potemra: К vyvinu slovenskej politiky v rokoch 1901-1914, HC 1979/1 sz. 49-111.Uő: Rozvoj cesko-slovenskych vztahov v rokoch 1901-1914, HÍ 1979/3 sz. 398-427. - Marian Hronsky: Slovensko za prvej svetovej vojny a vznik ceskoslovenského státu, HC 1979/2 sz. 222-276. 18 Jozef Karpat: Právne dejiny Uhorska ako mnohonárodnostného Státu a Slovensko, Ht 1973/1 sz. 77-88. - A jogtörténeti aspektus hatja át J. Karpat másik munkáját: Represie národnostnych prejavov v Uhorsku za dualizmu HÍ 1974/2 sz. 237-244. - M. Potemra legtöbb tanulmánya ugyancsak jogtörténeti fogantatású: Právne postavenie národnej strany v Uhorsku, HC 1977/4 sz. 503-520 stb. - A kor szlovák vonatkozású jogtörténeti kutatásában élenjárt az 1981-ben elhunyt Leonard Bianchi: Právne postavenie obcana na Slovenskú za kapitalizmu. Obdobie dualizmu v Uhorsku, Právne stúdie 1973/1 sz. 97-141. stb. A korszak jogtörténetének feltárásában fontos szerepe van a rendszeresen tanácskozó magyar-csehszlovák jogtörténeti bizottságnak. 11*
