Századok – 1982

Vita - Mérei Gyula: Megjegyzések Tolnai Györgynek a Magyarország története V. kötete ipartörténeti fejezetéhez kapcsolódó hozzászólásához 343/II

346 VITA szó és az sem, hogy az e tételekben szereplő üzemek elég tekintélyes része milyen munkaszervezetben dolgozott. Az túlzás, hogy valamennyit tőkés manufaktúrának minősítsük. A túlzás forrása az, hogy a - magától értetődően pozitív előjelű, mert a polgári haladást, a tőkés útra lépést egyengetni kívánó — Hetilap, az Iparcímtár közléseit az esetek jelentős részében nem szembesíti a levéltári forrásokkal. így például a II. Függelék 44. tétele esetében csak levéltári források alapján állapítható meg, hogy Batthyány Lajos ikervári „selyemészete" nem selyemgubótermelést jelentett-e? Bezerédy István Hídján az 1840-es években 7 bécsi mázsa selyemgubót termelt és nem selyemszövetet. (II. Függelék 45. tétele. A hidjai selymészetről Fényes Elek: Magyarország leírása Pest 1847. II. 46. o.). Az előadottak alapján — legalábbis egyelőre — nem látom indokoltnak az V. kötet 1352. oldalának javított szövegű változatában jelzett véleményem módosítását. 3. Tolnai György szerint a Magyarországon 1847-ben működő 528 vállalat közül (Gyimesi Sándor szerint 548 volt) 259 tőkés textilvállalat volt. (94. o.) Nem éri be azonban - és ezt helyesen teszi -, hogy pusztán az üzemek számából vonjon le általánosító következtetést, mert tisztában van azzal, hogy a 259 üzem között jócskán akadt kisebb is, de immár céhen kívüli. A Függelék II. táblázatának adatai egy részéről is csupán ennyi állapítható meg biztonságosan, további kutatások nélkül. Tolnai György tisztában van azzal, hogy valamely ágazat helyét az egyes iparágak sorrendjében összes termelési értékének nagysága szabja meg. Hozzálát ennek kiszámolásához. Közvetett adatokhoz kénytelen fordulni és abból indul ki, hogy Magyarország 1845 és 1848 között évi átlagban 3,5 millió Ft. értékű fonalat importált, amely — szerinte — teljes egészében a tőkés termelésbe került. A Hetilap 1845. 190. és 198. számaiban közöltek alapján megállapítja, hogy a fonal értéke általában a késztermékének 44%-át teszi ki. Ennek alapján az importált fonalból előállított textilipari termelés értékét 8 millió Ft-ra becsüli. A hazai előállítású fonalmennyiség, amely ezekben az üzemekben felhasználásra került — Tolnai György véleménye szerint - az importfonal értékének felét tette, ami késztermékre átszámítva -szerinte 4 millió Ft. volt. Az összes textilipari termelés értéke így 12 millió Ft. lett, amiből Tolnai György levonta az importfonal 3,5 millió Ft értékét és így jutott arra az èredményre, hogy a hazai késztermék értéke 1845-1848 évi átlagában 8,5 millió Ft volt. Mindezek ismeretében az olvasóban elsőként a textilipar becsült termelési értékének valós volta ébreszt kétséget. Mi a tárgyi alapja annak, hogy a hazai fonaltermelés értéke az importáltnak a felére becsülhető? A kutatások jelen helyzetében ez az állítás el sem fogadható, meg sem cáfolható. Ha Tolnai György legalább azoknak az üzemeknek levéltári adataiból meg tudna állapítani, milyen arányú volt a bennük felhasznált hazai előállítású és az importált fonal aránya, amely üzemek adatai a Fővárosi Levéltárban és az Országos Levéltárban fellelhetők, akkor valamelyes támponthoz juthatna valószínűsíthető feltételezés megkockáztatásához. Enélkül a feltevés és a textilipari termelés értékére vonatkozó kombináció nem tekinthető megalapozottnak. Az osztrák hivatalos statisztika szerint Magyarországon 1841-ben mintegy 70 ezer bécsi mázsa (ezentúl b. m.) súlyú gyapjút használtak fel 5 millió konvenciós forintra becsült (ezentúl: C. M.) értékben, Erdélyben 40 ezer b. m.-nyi gyapjút dolgoztak fel 1,8—2 millió C. M. értékben. A statisztika mindkét esetben hangsúlyozta, hogy a készítmények általában a legdurvább minőségű áruk, pokróc, gubaszövet, Erdélyben halina is, mely utóbbit a hadseregnek szállították, illetve Moldvába és Havasalföldre exportálták. Erdély gyapjúipari termeléséről a statisztika azt is közölte, hogy a feldolgozott gyapjú-