Századok – 1982

Vita - Tolnai György: Hozzászólás a Magyarország története V. kötete ipartörténeti fejezetéhez 340/II

VITA Tolnai György HOZZÁSZÓLÁS A MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE V. KÖTETE IPARTÖRTÉNETI FEJEZETÉHEZ Az MTA Történettudományi Intézet gondozásában megjelenő „Magyarország törté­nete" könyvsorozat V. kötete „Források és feldolgozások" részében az én korábbi honi textilipari kutatásaimra vonatkozóan ez olvasható: „A paraszti szövő-fonóipar szerepét Tolnai György: A paraszti szövő-fonóipar és a textilmanufaktúra Magyarországon (1840—1849) . . . Bp., 1964. е., levéltári anyagot nem hasznosító, nyomtatott forrásait kritikátlanul kezelő munkájában a magyarországi tőkés textilipar parasztipari alapon tör­ténő fejlődésének lehetőségét túlbecsülte, és emiatt jutott nem reális következtetésekhez. Nem fogadható el Tolnainak az az állítása sem, hogy amennyiben az 1848-as szabadság­harc nem bukik el, Magyarország a nyugat-európaihoz hasonló tőkés fejlődés útján halad­hatott volna." (1352.1.) Ezután a jegyzet — mint bizonyítékot álláspontjához — felsorol több, velem vitatkozó szerzőt (Katus Lászlót, Berend T. Ivánt, Ránki Györgyöt stb.) Ugyan mit szolgál ez a szokatlanul éleshangú — tónusával még az V. kötetben is egyedülálló — megfogalmazás, amelyről azonnal kiderül, hogy nem a valóságot közli, mert pl. azt az állítását, hogy „levéltári anyagot nem hasznosít", idézett könyvembe való egy­szeri betekintés alapján minden olvasni tudó ember azonnal megcáfolhatja. (A könyv minden második lapjára jut az Országos-, a Pestmegyei- és más levéltárakra való utalás.) Az előbb feltett kérdésemre: hogy milyen célt szolgált könyvemnek ez a „cáfolata", szeretnék választ találni. Berend T. Iván és Ránki György pl. a velem folytatott vitában az élelmiszer-, főként malomipar — későbbi — vezető szerepét emelték ki, mint amelynek a magyar iparfejlődésben nagy előzményei vannak. Az V. kötet ipartörténete a következő­ket állapította meg: „Míg az 1830-as években az élelmiszeripar állt a magyarországi ipar­fejlődés első helyén, és azt a vasipar követte, az 1840-es években változott a sorrend. Az iparfejlődésben az első helyre a vas-, gép- és szerszámgyártás lépett. .. A növekedés gyorsí­tását mozdította elő az örökös tartományok nyers- és félkészvas termékszükséglete, továbbá a vasútépítések előrehaladása." (394. 1.) Az V. kötet szerint így első helyre ke­rült vasipar jelentős részben kivitelre termelt (az ország összexportjának értékében mint „bányatermék" 1,4%-ban részesült - lásd 254—255.1.) és a „megállapítható tulajdonosok szerint összeszámlálható vasművek száma ekkor 30 volt". (383.1.) Csakhogy az én kutatásaim szerint — „A paraszti szövő-fonóipar és a textilmanu­faktúra Magyarországon, (1840-1849)". Bp., Akadémiai Kiadó, 1964. adatai alapján -ekkor a vezető hazai iparág nem a 30 vasmű volt, hanem a könyvem I. és II. függelékében forrásanyagokkal - s így levéltári anyagokkal is — alátámasztott 82 felvásárló-kereskedő szétszórt-, s 177 tőkés centralizált textil-manufaktúrája, vagyis összesen 259 textil-manu­faktúrából (és -kooperációból) álló tőkés textilipar. (L. könyvemben 214—222. o.) Ez az a véleményeltérés az V. kötet vasipari-, s az én textilipari elsőbbségre vonatkozó megálla­pításaim között az oka nyilvánvalóan a munkám elleni, már említett éles támadásnak -amely igaztalan is. Persze a két vélemény közti vitának lehet helyes - és objektív - for-

Next

/
Oldalképek
Tartalom