Századok – 1982
Közlemények - J. Nagy László: Gazdaság és társadalom a gyarmati Algériában 301/II
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM A GYARMATI ALGÉRIÁBAN 321 A gazdaságban történt változás — visszaesés, majd a korábbi szintre fejlődés — ösztönözte szerény társadalmi mobilitás időszaka az 1950-es évek közepére lezárult. A mezőgazdaságot elhagyó európaiak az iparban, kereskedelemben és a szolgáltatásokban helyezkedtek el. így ezek a területek bezárultak az algériaiak előtt. A gazdaságban és a társadalomban egyaránt tapasztalható a megmerevedés, amely a gyarmati rendszer válságára utal. A gazdasági növekedés megtorpanása következtében a belső piac szűk maradt, a termékek értékesítése azonban a biztos franciaországi piacon állandó profitot biztosított a telepeseknek, a bőséges munkaerő és a termékszerkezet nem ösztönzött dinamikus, a termelékenység növelését középpontba állító gazdaság kialakítására. A telepes burzsoáziának nem volt érdeke, hogy a gyarmat gazdaságának szerkezetén változtasson, az algériai nemzeti mozgalmat pedig a gyarnati hatalom „törvényes" és törvénytelen módon akadályozta, hogy az algériaiak robbanásig feszült szociális helyzetének javítása érdekében politikai tevékenységet fejtsen ki. Az 1950-es évek közepéig a francia burzsoázia is közömbösen viselkedett Algériával szemben. Az algériai piac a francia monopoltőkés burzsoázia számára nem volt jelentős. 1954-ben a francia exportnak 11,4%-a irányult Algériába. Értéke (173 milliárd frank) viszont a francia nemzeti terméknek csupán 1,25%-át tette ki. Az exportált áruk mennyisége és értéke az Algériából importált árukhoz viszonyítva 1949-től fokozatosan csökkent. Az export szerkezete sem változott: elsősorban gépkocsit, traktort, gumiabroncsot és nagyobb mennyiségben cukrot szállítottak Algériába.6 3 A telepes burzsoázia érdekei által meghatározott gyarmati rendszer szűk piacot teremtett, s ez egyre kevésbé kedvezett a dinamikus francia ipar terjeszkedésének. Érdekellentét keletkezett a francia monpoltőkés burzsoázia és az algériai földbirtokos-telepes burzsoázia között, ami a szaharai kőolaj kapcsán vált nyilvánvalóvá. A francia ipar 1954-től dinamikusan fejlődött, sőt 1956 és 1958 között fejlődésének üteme meghaladta a nyugat-európai országok - beleértve az NSZK-t is - ipari fejlődésének ütemét. A francia iparnak egyre több nyersanyagra, energiára volt szüksége, s ezt — főként Indokína elvesztése után — Afrikában igyekezett beszerezni. A guineai bauxit, a gaboni és a mauritaniai vasérc mellé 1956-ban csatlakozott a nagy reményeket keltő szaharai kőolaj. 1956 és 1958 között 44 kőolajtársaság alakult. Mögöttük éppúgy, mint a bányatársaságok mögött, ugyanazokat a bankokat találjuk Banque de Paris et des Pays Bas és a Rothschild-csoport.64 A kutatások 1956-ban Algéria több pontján sikerre vezettek. 1956-57-ben megtörténtek az előkészületek a folyamatos termelésre, és 1958-tól a kitermelt kőolaj mennyisége gyorsan emelkedett:6 5 1956 34 000 t 1957 21 000 t 1958 429 000 t 1959 1 232 000 t 1960 8 632 000 t 1961 15 660 000 t 1962 20 498 000 t 63 R. Barbé: La France et le marché algérien. Économie et Politique, 1956. 3. sz. 30-32. 6 4 H. Claude: De Gaulle és a nagytőke Bp., 1962. 87. 6 5 Annuaire statistique. Nations Unies. 1965. 204.
