Századok – 1982

Közlemények - J. Nagy László: Gazdaság és társadalom a gyarmati Algériában 301/II

GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM A GYARMATI ALGÉRIÁBAN 305 összességében a második világháború után az algériaiak tulajdonában levő földterület nagysága 320 ezer hektárral csökkent. A tulajdonosok száma viszont a városba áramlás, a gazdasági világválság, majd az utána újra fellendülő Franciaországba vándorlás okozta átmeneti csökkenés után a második világháború után 100 ezerrel növekedett.1

4 Arányaiban és számszerűségében is a legnagyobb mozgás, változás a két szélső pólust alkotó törpe- és nagybirtokosok között elhelyezkedő kisbirtokosok (10-50 hektár) és középbirtokosok (50—100 hektár) között figyelhető meg. A középbirtokosok száma felére, a tulajdonukban levő földterület nagysága pedig több mint 1 millió hektárral csökkent. A tönkre nem ment középbirtokosok viszont megerősödtek: 1929-ben átlag 64 hektárral rendelkeztek, 1940-ben pedig 70 hektárral. A kisbirtokok esetében a birtokosok száma szintén csökkent, de a birtok átlagos nagysága 19-ről 25 hektárra növekedett. A világháborút követően azonban a kisbirtokosok helyzete jelentősen romlott, míg a középbirtokosoké stabilizálódott. 1951-ben a kisbirtok átlagos nagysága 19 hektár volt, a középbirtoké pedig 66 hektár.1

5 A belső mozgás azonban „ördögi körnek" bizonyult. A törpe- és kisbirtokosok tömege állandóan újratermelődött, a'középbirtokosoknak pedig szüntelenül a lesüllyedés, birtokaik egy részének elvesztése ellen kellett küzdeniök. A kis- és középbirtok nem tette lehetővé a bővített újratermelést, megakadályozta az algériaiak többségének bekapcsolódását a piaci vérkeringésbe, zárt gazdaságot alkotva a napról-napra élők milliós tömegeit kényszerítette a saját fogyasztásra termelő naturális gazdálkodás keretei közé. így a telepes gyarmatosítás eredményeként kialakult birtokstruktúra akadályként tornyosult az algériai nemzeti piac kialakulása elé. A termelés modernizálására (gépesítés, műtrágya, öntözés stb.) tőke hiányában képtelen algériai kisbirtokosok a népesség növekedéséből eredően az amúgy is gyenge minőségű földek fokozott kizsákmányolására kényszerültek, s ez még tovább rontotta a földek minőségét. Mindez párosulva az algériaiak érdekeit figyelembe nem vevő felelőtlen erdőirtással, a talajeróziót növelte: évente mintegy 40 ezer hektár föld vált terméktelenné.16 Az európai telepesek birtokstruktúrájának jellemzője a kapitalista (elsősorban franciaországi) piacra termelő nagybirtok volt. 1940-ben a tulajdonosok 24%-a (6 ezer) rendelkezett a telepesek tulajdonában levő földek 79,6%-ával, azaz 2 165 000 hektárral. Egy nagybirtok átlagos nagysága 361 hektár volt, míg az algériai nagybirtoké 282 hektár. Az európai nagybirtok nagysága a világháború után tovább növekedett, 373 hektárra, az algériai nagybirtoké pedig 199 hektárra csökkent.1

7 A kis- és középbirtok aránya itt is csökkenő tendenciát mutat. E birtokosok helyzete azonban több okból eredően nem volt olyan súlyos, mint az algériaiaké: birtokaik átlagos nagysága nagyobb, a föld minősége jobb, fejlettebb technikát alkalmaztak, és jövedelmezőbb termékeket termeltek. A tönkremenés sem érintette olyan súlyosan 14 R. Barbé: Les classes sociales en Algérie. Économie et Politique. 1959. 9. sz. 17. 15 Uo. 16 R. Aron: Les origines de la guerre d'Algérie. Paris, 1962. 192. 1 7Chévalier: Le problème démographique nord-africain. Paris, 1947. 80. In: R. G. Landa: Nacionalno-oszvobogyityelneje dvizsenyie v Alzsire. Moszkva 1962. 18. Л. Barbé: Les classes sociales en Algérie. Économie et Politique. 1959. 9. sz. 11.