Századok – 1982
Közlemények - J. Nagy László: Gazdaság és társadalom a gyarmati Algériában 301/II
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM A GYARMATI ALGÉRIÁBAN 303 Az 1870-es évektől az első világháborúig terjedő időszak a telepesek, a gyarmatosítók számára viszont valóságos „aranykor". Ez a néhány évtized a gyarmati kapitalizmus megszilárdulásának, az algériai társadalom „vérrel és szennyel" kísért átalakulásának, ahogyan egy korabeli kabil népdal mondja „valamennyiünk koldusbotra juttatásának időszaka".6 A „magánkolonizáció" mellett, ahogyan a telepesek földvásárlásait nevezték, tovább folyt a ,.hivatalos kolonizáció", vagyis az állami földek ingyenes adományozása a letelepülő európaiaknak. A francia állam által adományozott földterület nagysága 1878 után elérhette a 40, 1904-től pedig a 100 hektárt is. A francia állam az első világháború után is tovább ösztönözte az európaiak letelepítését, de az érkezők és a mezőgazdaságban dolgozó európaiak számának csökkenése arra késztette, hogy az 1930-as évek elején felhagyjon a „hivatalos kolonizációval". A francia állam 1841 és 1933 között 1 478 677 hektár földet juttatott ingyen az európai telepeseknek. Az említett időszakban a telepesek vásárlások útján még 1 000 000 hektár földhöz jutottak: 700 000 hektárt adtak el az algériaiaknak, és 1 700 000 hektárt vásároltak tőlük. Az európai telepesek földmagántulajdona a második világháború kirobbanásakor 2,7 millió hektár volt.7 Kapitalista társaságok — főként a II. császárság idején — az állam adományaként ingyen jutottak hatalmas kiterjedésű koncessziók birtokába. A koncesszió fejében a társaságok vállalták, hogy nagyméretű beruházásokat — öntözőberendezések, utak építése stb. — végeznek. Valójában e vállalásokat nem, vagy csak kismértékben teljesítették.8 így az állam az eredeti célt — európaiak telepítésére alkalmassá tenni az erdős, sztyeppés földeket — nem érte el. A társaságok viszont jól jártak: a parafatölgy és az alfafű exportálása jövedelmező vállalkozásnak bizonyult. Az állami földtulajdon az 1917-es 9 260 000 hektárról a második világháború idejére mintegy 11 000 000 hektárra növekedett. Ugyanakkor az algériaiak tulajdonában levő földterület 9 226 000 hektárról 7 133 000 hektárra csökkent.9 Az állami és magántulajdonban levő, mezőgazdasági hasznosítás szempontjából számításba vehető földterület nagysága tehát mintegy 21 millió hektárra tehető. Ez Algéria összterületének (a Szaharával együtt 2,3 millió km2 ), alig több mint 9%-a, és földrajzilag a tengerparti - mintegy 200—250 km-es - sávon terül el. Ez az északi rész megegyezik a közigazgatási beosztással, s a több-kevesebb pontossággal készített agrárstatisztikákban is csupán az északi rész adatai szerepelnek. A 11 millió hektár állami tulajdonban levő föld azonban nem megművelt termőföld, hanem erdő, hegyvidék, mocsár stb. A 10 millió hektár magántulajdonban levő föld sem mind megművelt termőföld. A termést évenként 4,5—5 millió hektárról takarították be. A fennmaradó rész erdő, legelő, vagy a váltógazdálkodáshoz szükséges parlagon hagyott terület. Nagyszámú algériai birtokos folytatott váltógazdálkodást, mert alacsony jövedelme, amely csak a túléléshez volt elegendő, nem tette lehetővé, hogy műtrágyával és öntözőberendezések építésével javítsa földjét. Az európai telepesek tulajdonában voltak a legjobb minőségű földek, köztük a Mitidzsa-medence és a Teli Atlasz völgyei. A telepesek fokozatosan mind délebbre, a 6 Revue africaine, 1899. 198. 7 Az 1950-es években 3 millió hektárra növekedett. D. Sari: L m. 51. és 58. 8Kouch Youés: Le problème de la terre et la question paysanne en Algérie. Alger, s. d. 5. 9 R. Gallissott: Économie de l'Afrique du Nord. Paris, 1964. 42.
