Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
218 ERÉNYI TIBOR 30-i szám A szocializmus és a nemzetiségek c. vezércikkében — amely egyébként főleg arról szól, hogy a szociáldemokraták mind a kormánnyal, mind a nemzetiségi pártokkal szembehelyezkednek - olvashatjuk: „Oroszországban a polgári parlamentarizmus megvalósítása valóságos forradalmi előreugrást hozott, más országokban a polgári parlamentarizmus már kezd ócskasággá válni." A lap szerkesztőségében is jelentős változás következik be. Szabó Ervin kapcsolatai Garamival 1903-ban meglazulnak, a Népszava úgyszólván legértékesebb munkatársát veszíti el.6 0 Sajnálatos körülmény az is, hogy a tehetséges, fiatal Vágó Béla 1904 első felében csak néhány hónapot tölthetett a lapnál — elméleti cikkeket ír —, 1904 májusában, a Garamival való ellentétek miatt kénytelen volt búcsút mondani a szerkesztőségnek.6 1 Az így keletkezett hiányt némileg pótolta a polgári-katolikus sajtótól végleg elforduló tehetséges ifjú újságíró, Bresztovszky Ernő csatlakozása 1904 tavaszán a Népszavához. Szabó Ervinnek a Népszavával való szakításáról szólva nem adhatunk igazat Szabó barátjának, Leopold Lajosnak, aki 1904 májusában ezt írta: „A Népszava most oly alacsony niveaujú és amellett olyan nyomorult emberi szempontból, aminő már évek óta nem volt."62 Nagyon szubjektív, elfogult ez a megállapítás. Bresztovszkyt erős elméleti érdeklődés és a művészeti problémákban való jártasság, továbbá a szociáldemokrácia céljainak megértése és érzelmi átélése jellemezte. Garami már a munka kezdeteinél nagy feladatokat bízott rá. 1904. augusztus 13-án az ő tollából jelent meg - Bene aláírással - A revizionizmus c. írás. Bresztovszky cikke annak bizonyítéka, hogy Garami mint a Népszavában megjelent néhány korábbi cikkből és későbbi írásaiból következtethetünk rá, Kautsky és Bernstein éles szembeállítását nem helyeselte. Ezért állapíthatta meg említett tikkében Bresztovszky, hogy az ortodox marxizmus és a reviztónizmus „bizonyos mértékig kiegészítik egymást", hogy „pártunk elvei alapján, egymás mellett haladunk, revizionista és ortodox egyaránt". Az a tény, hogy Bresztovszky — az anarcho-szindikalizmus felé távolodó Szabó Ervinnel ellentétben - a szociáldemokrácia keretei között helyezkedett el, történeti és irodalmi kérdésekben nem jelentett lényegesen nagyobb rugalmasságot. Ezt bizonyítja — az időnként verseket is publikáló Bene, azaz Bresztovszky Jókai-nekrológja. Erősen kritikus hangú, az osztályszempontokat meglehetősen mechanikusan értelmező írás ez. A szerző szerint Jókai leírta osztályának emelkedését és hanyatlását. „Romantikus író, romantikus ember volt."63 Irodalmi kérdésekben most is gyakran megnyilvánul a lapban — Csizmadia, aki Szabó Ervinnel továbbra is kapcsolatban van. Az 1904. április 31. számban Csizmadia ír Farkas Antal Álmok c. verseskötetéről - elismerően. Valószínűleg Bresztovszky viszont az, aki „Világi Pál" néven méltatja Jászi Oszkárnak az előző évben megjelent „Művészet és erkölcs" c. művét, egyetértve Jászi következtetéseivel: A művészet találkozik az erkölccsel, mert célja az emberi boldogság növelése.6 4 Szabó Ervin neve 60 Szabó Ervin Levelezése i. m. Szerkesztői jegyzet a 195. oldalon: „Garami Ernő szerkesztősége mellett minden jel szerint az ő rovatába tartoztak az elméleti, történelmi, vallási, művészeti és irodalmi problémák, illetve cikkek. 1903-tól viszont már nem volt sem társszerkesztője, sem munkatársa a lapnak." Tevékenységének értékeléséről ld. Litván György bevezetőjét. Történeti írások 5-11. 61 Szabó Ervin Levelezése i. m. 480-482. Vágó ekkor Szabó Ervin baráti köréhez tartozott. "Uo. 500. "Népszava, 1904. március 7. Jókai meghalt. "Népszava, 1904. augusztus 2. Művészet és erkölcs.
