Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
MAGYARORSZÁGI MUNKÄSSAJTÖ 1900-1905 209 munkanélküliek száma. 1900 őszén pl.: „A nyomor és nélkülözés mind nagyobb arányokat ölt. Nem múlik el egy nap, hogy egy-egy nagyobb kereskedői cég vagy ipari üzlet nem mondana csődöt. És ez az általános szegénységnek, a nép gyönge fogyasztó-képességének tulajdonítható."2 5 A Népszava bizonyos összefüggéseket keres a válság és a fegyverkezés között. 1900. szeptember 1-én Új ágyú! címmel közöl vezércikket. „Miféle természeti törvény követeli, hogy az emberek keserves munkájok minden gyümölcsét a militarizmus telhetetlen torkába tömjék... Milyen élvezetes lenne — ugyebár urak - ez új ágyúk pompás tüzét kipróbálni az istenadta népen?!" A válságból levonja a mozgalmi következtetéseket is — nemegyszer vezércikkben. így pl. 1901 nyarán: „Tanuljuk meg, hogy miként kell tömörülni, szervezkedni, hogy szembe nézhessünk a feltörő kapitalizmussal, mint kell előkészülni a krízisek idejére s miként kell előkészíteni a legnagyobb, a végső krízis, a kapitalizmus összeomlásának eljövetelit"2 6 A szervezkedés egyik legfontosabb eszköze pedig a sajtó. „Pártsajtó nélkül nincs pártélet! Minél hatalmasabb a pártsajtó, annál hatalmasabb a párt."2 7 A lap hasábjain jelentős helyet kap a polgári sajtóval való polémia. Ilyen vitatéma a revizionizmus jelentkezése, melyet polgári részről a marxizmus ellen igyekeznek felhasználni. A Népszava — a Tárca-rovatban — hozzáfűzi a következőket: „Hogy e kritika megengedett, ahhoz szó sem fér; hogy a szocializmusnak nem árthat, azt elsősorban a következetes marxistáknak kell vallaniok, akik szerint a szocializmus, amely kevéssé egyes elmélkedőknek a műve, éppolyan kevéssé függ egyes elméletek állásától, föltétlen hitelétől, hanem tárgyilagos körülményekben: a gazdasági rendszerben gyökerezik, és ebből meríti folyton ható erejét." Lényegében tehát a gazdasági szükségszerűségre hivatkoznak — feltehetően Garami vagy Szabó Ervin a szerző — a revizionizmussal szemben. Megválaszolja — vezércikkben — a lap azokat a gyakori vádakat is, amelyek szerint a szociáldemokraták rokonszenveznek az anarchistákkal. A merényletek — mint írja — hiábavalók, és csak ürügyül szolgál arra, hogy a hatóságok lecsapjanak a munkásmozgalomra.2 8 Az anarchizmus vádjával egyidejűleg egyes polgári körök megalkuvással vádolták a pártot, mert a Népszavában 1901. augusztus 8-án közölt választási felhívásában — amelyben mellesleg egyenlőségi jelet tesz a parlamenti pártok közé — nincs szó „kollektivizálásról". Az 1901. augusztus 13-i számban közli a választ: „Képtelenek felfogni, hogy a kollektivizmust meg kell előznie sok minden feltételen kívül annak is, hogy az állam igazi népállam legyen, hogy ilyenformán ennek az igazi népállamnak módja legyen ahhoz, hogy megkeserítse azt az édes érzést, amely a mostani kapitalistákat annak tudatában elfogja, hogy övék a föld, a gyár, a gép és a termelési eszközök ezer fajtája." „Az általános választójog alkalmas eszköz a népállam létesítésére." Tulajdonképpen polemikus jellegű Emile Vanderveldének a Tárca-rovatban 1901. augusztus 31-én, a Kommunista Kiáltványról megjelent — két évvel azelőtt, a 80. évforduló alkalmából írott — a szocializmus győzelmes erejét méltató írása is. Valamennyi írás hangsúlyozza a szocializmus demokratikus jellegét, amit az egyik, 1901 őszén megjelent vezércikk külön is kiemel: „Demok-2 'Népszava, 1900. szeptember 29, A gazdasági válság. 26 Népszava, 1901. június 29. A gazdasági válság. 21 Népszava, 1901. június 29. Elvtársak! Munkások! 2 8 Népszava, 1901. július 2. Anarkista-hajsza.
