Századok – 1982
Tanulmányok - Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése 3/I
AZ EURÖPAI DIRHEMFORGALOM KÉRDÉSE 15 kapcsolatban sosem volt kétséges, hogy azok a normannoknak fizetett adókból, Danegeld-ekből származnak). Valóban, ha egyedül az északiakat kellene néznünk, mindez teljesen rendben is volna. Csakhogy a dirhemekből, ill. nyugati pénzekből összeállított kincsek elterjedése a ruszok által lakott, ill. a Danegeld-ek által érintett területeknél jóval nagyobb. Ugyanez mondható el a rablás-teóriával kapcsolatban is, mivel nehezen elképzelhető: hol és hogyan zsákmányolták volna a keleti eredetű pénzeiket pl. a szorbok vagy a pomerániaiak, amikor ugyanakkor látszólag „megtartóztatták magukat" ettől pl. a kislengyelországiak; s nem beszélve arról, hogy az angolszász uralkodók a vikingeknek s nem pl. a poláboknak fizettek adót.63 2) Szintén az északiak szemszögéből keres - és kizárólag onnan nézve: talál is! — magyarázatot az a századunk legeleje óta élő felfogás, mely a rúna-feliratok és sagák szövegeire támaszkodva a skandináv hitvilág felől közelíti meg a problémát.6 4 így az elrejtés tulajdonképpen Odin előírása lett volna, mely szerint mindenkinek azokkal a kincsekkel kellett a Walhallába érkeznie, melyeket még életében elásott a földbe, meg amelyeket a halotti máglyára raktak (Ynglinga-saga 8 §). Az Egil-saga hősei ennek megfelelően járnak is el. Egil Skallagrim az élete végét közeledni érezvén, kilovagol a hegyekbe, s ott elrejti az ezüstjét (Egil-saga 61 §), s az egyik fia is hasonlóan cselekszik kevéssel a halála előtt (Uo.). Figyelemre méltó: senkivel, hozzátartozókkal sem közlik, hogy hová rejtették el az értékeiket. A hatalmas mennyiségű dél-skandináviai leletre vonatkoz(tathat)óan tehát szavahihető források mondják meg: e kincseket nem evilági okokból dugták földbe.65 Ezen értékeknek valóban a másvilágra készítése mellett szól, hogy a sagákban „soha, sehol sem esik szó arról, hogy később esetleg újra kiásták volna e holmikat".6 6 A nehézségeket ezek után „csak" az jelenti, hogy a hasonlójellegű források hiánya, a hitviláguk hézagos ismerete miatt egyáltalán nem tudjuk, milyen volt a balti, keleti és nyugati szláv és finnugor népek felfogása e tekintetben. Ha viszont az általuk lakott földeken elásott és vissza nem szerzett dirhemek és más ezüstpénzek, -tárgyak nagy tömegére gondolunk, elvileg számolnunk kell azzal az eshetőséggel, hogy ott sem — legalábbis nem mindig - közvetlen okok, hançm az Odin-törvényhez hasonló hitvilági indítékok késztették erre a tárgyalt értékek hajdani gazdáit. Annyit mindenesetre meg kell jegyeznünk, hogy mintha a kereszténységnek valami pogány dologtól való elvi tartózkodása érződnék ki Vlagyimir Monomah kijevi nagyfejedelemnek a fiainak adott tanácsából: ne ássatok kincseket a földbe, nagy bűn az nekünk. (Pov. Vre m. Let 6000. év). 63 Ezt hidalná át azon elgondolás, hogy a vikingek lettek volna a dirhemek legfőbb szállítói, ld. 45. j. 6 4 Rasmussort: i. m. 6; Stenberger: i. m. 309, Warnke: i. m. 21. 6 5 Említésre és elismerésre méltó, hogy az első vikingkori leleteket 1547-ben szolgáltatták be a svéd kincstárba (Hätz 1974. 144.). A talált kincsekre vonatkozó, oly régi rendelet kiadásában vajon nem játszott közre az is, hogy a középkorban a svédeknél még élénken élhetett az ősök óriási tömegű kincs-elásásainak emléke? - Itt jegyzem meg, hogy nem tudjuk fölbecsülni: a tömeges kincs-elásásokban (és a kincsek vissza nem szerzésében) mennyire játszhattak szerepet az egyéni tényezők? Több sagában ui. esik szó olyanokról, akik kapzsiságból rejtik el értékeiket, hogy nemcsak ők maguk, de örököseik se részesülhessenek belőlük, ld. Bernáth I. ford, és jegyzetei, Három izlandi történet. Budapest, 1973, 191. 66 A. J. Gurevics: A középkori ember világképe. Budapest, 1974. 190.
