Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
206 ERÉNYI TIBOR ad alkalmat, hogy a párt átfogóbban foglaljon állást a nemzetiségi kérdésben. Dr. Goldner Adolf pártvezetőségi tag arról ír, hogy a szociáldemokrácia elveivel semmiféle nemzeti felsőbbség nem egyeztethető össze. A híres. 1899-es brünni osztrák programról azt írja, hogy az „minden tekintetben megfelel pártunk alapelveinek és taktikájának", és e program nem jelenti azt, hogy az ausztriai szociáldemokraták fel akarják Ausztriát darabolni.13 Arról persze nincs szó, hogy a párt a brünni programot Magyarországra is alkalmazni kívánná. Szívesen látna viszont valóban polgári demokratikus, nem soviniszta nemzetiségi pártokat, amelyek „radikális program alapján igyekeznének a nemzetiségeket egyenrangúvá tenni".1 4 Ez a kívánság - mint tudjuk - a későbbiek során sem valósult meg. A nemzetiségi pártoknak az első világháborút közvetlenül megelőző években kialakult balszárnya is erőteljes nacionalizmust képviselt. Az MSZDP ugyanakkor a Népszava hasábjain körvonalazta a polgári pártokkal való együttműködést illető álláspontját. Az erről szóló cikk megállapítja, hogy „a szociáldemokrata párt »szövetkezése« egy polgári párttal — bármelyik legyen is az - lehetetlenség, annál is inkább, mert még egyik párt sem emelte fel sohasem a szavát a nép igazi érdekei mellett. Persze, hogy a magunk tervei és elvei megvalósítására időről időre nem kötünk-e egyezséget valamely párttal, az más kérdés".1 5 A függetlenségi párttal való éles polémia ellenére ez időben is sor került arra, hogy — mint korábban — függetlenségi képviselők felléptek a szocialisták érdekében, a polgári szabadságjogok védelmében. így 1900 decemberében a Népszavával is foglalkozott a t. Ház. Visontai Soma függetlenségi képviselő felszólalt azzal a főügyészi váddal kapcsolatban, mely szerint a szociáldemokrata lap „megrágalmazta" a Ház összeférhetetlenségi bizottságát. Széli miniszterelnök az interpellációra kitérő választ adott, szavazásra került sor. Visontai — és a Népszava — ügye mellett sok függetlenségi képviselő szavazott, de a Ház kormánypárti többsége a vádemelést támogatta.1 6 Egyébként a Népszavát zaklató sajtóperek rendszerint nem értek fel a képviselőházig, habár némelykor foglalkoztatták a honatyákat. A kilencszázas évek elején hírek keringtek a szociáldemokrata párt és a katolikus néppárt esetleges együttműködéséről, tekintettel arra, hogy az erős egyházi befolyást felhasználni igyekvő Néppárt maga is választójogi reformot követelt.1 7 Az effajta együttműködés már csak a politikai katolicizmus és a szociáldemokrácia közötti mélyreható elvi ellentét s a néppárt erős antiszemitizmusa miatt sem volt lehetséges. A Népszava többször állást foglalt az utóbbi ellen, és 1900. július 31-én vezércikkben is foglalkozott a jelentős befolyása volt. Mezőfi, bár az MSZDP-vel szembefordult, azért élvezte még egy ideig a bécsi pártvezetőség és az osztrák szociáldemokrata sajtó támogatását, mert - átmenetileg - Engelmann Pál is „mezőfista" volt; az az Engelmann. aki 1889-ben Victor Adler pártfogásával került néhány évre az MSZDP élére, és még a 20. század elején is Adler bizalmát bírta. Ld. MMTVD III. к. 19-24., továbbá S Vincze Edit: Engelmann Pál (kézirat) Budapest, 1979. 13 Népszava, 1900. július 14. Még egyszer a brassói kongresszusról. 14 Népszava, 1901. június 29. A tótok programja. 1 'Népszava, 1900. június 28. A néppárt és a szociáldemokrácia. "Népszava, 1900. december 15. A parlament keresi a becsületét. Továbbá: Az 1896-1901. évi Országgyűlés Képviselőházának Naplója. XXXI. k. Budapest, 1901. 297-323. il Mérei Gyula: A magyar polgári pártok programjai 1867-1918. Budapest, 1971. Akadémiai Kiadó 151-152.
