Századok – 1982

Krónika - Kemény G. Gábor 1915–1981 (Niederhauser Emil) 187/I

188 KRÓNIKA már gyermekkori élményei az impériumváltozáshoz fűződtek. A soknemzetiségű történeti Magyarország széthullása, a nemzetiségi kérdés szerepe, helye ebben - Kemény G. Gábor számára egy életre szóló feladatot jelentett. A budapesti egyetemen végezte el tanulmányait, s utána az Országos Széchényi Könyvtárba került. Néhány éves. rövid epizód után. amikor a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében a bibliográfiai osztályt vezette, ismét a nemzeti könyvtárba került vissza. A sajtóosztályon, majd a tájékoztatási osztályon dolgozott, élete utolsó éveiben a magyarországi nemzetiségek bibliográfiáját gyűjtő akadémiai intézmény vezetője volt mellékállásban. A Széchényi Könyvtárban vezető beosztáshoz sohasem jutott, csak szívós munkáját és páratlan anyagismeretét adhatta az intézménynek. A nemzetiségi kérdés élményének a súlya irányította őt azokban a munkálataiban, amelyekkel a leginkább beírta magát a magyar történettudomány történetébe. Indulása ezen a téren nagyjából egybeesett a második világháború vége által teremtett helyzettel, az országgyarapítás illúzióinak a szétfoszlásával, amikor újra. mint egy negyedszázaddal korábban, szembe kellett nézni a kialakult helyzettel, ismét, még nagyobb hátrányokkal, meg kellett kísérelni a békülést a szomszédokkal, az egykori nemzetiségekkel. Kemény G Gábor őszinte, egy életre szóló meggyőződéssel és nagy lelkesedéssel fogott hozzá a munkához. Amire mindig büszke volt, főmunkatársa volt az 1946-ban, a legnehezebb körülmények közt megjelenő, végül is befejezetlenül maradt gyűjteményes munkának, A Dunatáj-nak. amely arra törekedett, hogy a nagy világégés lezárultával, nemzeti elfogultságoktól és előítéletektől függetlenül, a tényleges valóságnak megfelelő képet adjon a szomszédos országok és népek történeti fejlődéséről és a magyarság elhelyezkedéséről közöttük. Ugyancsak 1946-ban jelent meg első nagy önálló kötete, A nemzetiségi kérdés a törvények és tervezetek tükrében; 1790-től a történeti Magyarország felbomlásáig tekintette át ebben a nemzetiségi kérdés megoldására irányuló kísérleteket. Első kötetnek jelezte, nyilván a nemzetiségi kérdés egész történetét, vagyis az egyes magyarországi nemzetiségek történetét is meg akarta írni. Egy kérdésben biztos volt, és ettől sohasem tért el. Véleménye szerint ezek a kisnépek évszázadok során egymásra voltak utalva, együtt éltek, történelmük legszebb hagyományai éppen az együttműködés, a barátság szálai. Ezt az együttműködést, ezt a barátságot szerette volna szolgálni. Ezért jelentette meg 1962-ben A szomszéd népekkel való kapcsolataink történetéből. Válogatás hét évszázad írásaiból c. munkáját, amely pontosan a barátság, a pozitív érintkezések legfontosabb bizonyítékait gyűjtötte össze. Persze, ez is inkább csak kitérő volt a nagy gyűjteményhez képest, amelyen élete végéig dolgozott. Íratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában - 1952-ben jelent meg az első kötet, s 1966-ig még összesen három, s alig néhány évvel az első kötet megjelenése után a cím már fogalommá vált hazai és külföldi szakemberek számára egyaránt, az Iratok, hamarosan csak így emlegette mindenki. Az általa oly jól ismert sajtóból, a parlamenti naplókból, levéltári fondokból bányászta elő nagy apparátussal az egyes nemzetiségekre, politikai életükre, a nemzetiségi kérdés országos eseményeire vonatkozó anyagot, bőséges jegyzetekkel is kísérve, magyarázva a szövegeket. Alapállása mellett itt is kitartott, az egyenrangú partner álláspontjáról nézte az egykori Monarchia nem magyar népeit. Most is az összekötő szálakat kereste, de nem riadt vissza az összeütközések felidézésétől sem. Meg volt róla győződve: a történeti valóság teljes feltárása csak elősegítheti a barátságot és a megértést. A dualizmus kora a végkifejletet jelentette a nemzetiségi kérdés történetében. A gyökerek mélyebbre nyúltak, s az előző korszak már nagyjából kijelölte a későbbi utat. Ennek az előző korszaknak is szentelt egy nagyobb munkát. Folytatta I. Tóth Zoltán 1825-67 közti magyar történeti bibliográfiáját, két kötetben a kor nemzetiségi bibliográfiáját gyűjtötte össze, ismét roppant részletességgel, széles körű gyűjtés alapján. Az első kötet, az egész munka IV. kötete meg is jelent 1959-ben, a másodiknak a teljes cédulaanyaga azóta is várja a kiadást. Kiadta 1961-ben Teleki László válogatott műveit, amivel megint hasznos forrásanyagot nyújtott a magyar történészeknek. Tanulmányokban is körüljárta az 1848-49-es forradalom és szabadságharc jelentős alakját, aki először számolt le azzal, hogy Szent István Magyarországának vége van. Kemény G. Gábor mindig a magyar függetlenségi hagyományok oldaláról közelítette me a magyar történelem nagy kérdéseit, s ezek egyik csúcspontjaként értékelte éppen a forradalmat. Ezért is