Századok – 1982

Történeti irodalom - Szőreg és népe Ism.: Kövér Lajos) 169/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 169 összességében, állapítja meg a szerző, kétirányú harcot folytattak a szatmári béke után a jászkunok: korlátozni kívánták a földesúri elsajátító törekvéseket, s meg kívánták teremteni a redemptió (megváltás) politikai és gazdasági előfeltételeit. A hatodik fejezet a jászkunsági agrárfejlődés lehetőségeit vizsgálja az 1720-as években. Az időszakot a már említett 1720-as, valamint az 1728-as országos összeírások alapján mutatja be. Az utolsó fejezet 1724-26. évi jászkunsági parasztmegmozdulásokat ismerteti kellő részletes­séggel, majd a Jászkun Kerületnek a Pesti Invalidusok Házának való eladásáról szól. A könyv függeléke a felhasznált összeírások közül az 1699-es, 1710-es, 1713-as kamarai, ületve földesúri, valamint az 1721-es dicalis összeírás részletes statisztikai táblázatát közli. A táblázatok között a földesúri árenda összegéről, a hadiadó megoszlásáról, valamint a pusztabérletekről találunk kimutatást. A könyvet képjegyzék egészíti ki, amelyből kiemelendő az 1720-ból származó, a Jászkun­ságot bemutató kéziratos térkép. A bőséges jegyzetapparátus elsősorban a Német Lovagrend bécsi levéltárának kiaknázásáról tanúskodik, de a szerző felhasználta az Országos Levéltár, valamint a Szolnok Megyei Levéltár idevágó anyagát is. Irodalomjegyzék, név- és helynévmutató zárja a magyarországi agrárfejlődés e sajátos területét először elemző monográfiát, amely nemcsak a szaktörténésznek, hanem a történelem iránt érdeklődő szélesebb közönségnek is hasznos olvasmányul szolgálhat. Sándor László SZŐREG ÉS NÉPE (Tanulmányok) Szerkesztette: Hegyi András. Szeged, 1977 (Szeged Megyei Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya. 404 I.) örvendetes lendülettel fejlődő helytörténeti irodalmunk a Szőreg és népe című kötet révén minden bizonnyal tartalmas feldolgozással bővült, új eredményekkel gazdagodott, önmagában is meghatározó e kép kialakításában az igen fontos tárgy- és témaválasztás, illetve specifikumának szakavatott kibontása. A magyarok és szerbek lakta Szőreg szerencsésen kínálja a nem hagyományos értelemben vett monografikus feldolgozás lehetőségeit, azon konzekvenciák levonását, amelyek a napjainkon túlmutató jövő távlatait a történetiség fókuszába helyezik. Ez adott lehetőségek integrá­lását a tónusok finom árnyaltságáig teszi teljessé a feldolgozás jellegének komplexitása; tehát a több tudományág szakembereinek erőfeszítéseit egy cél sikeres megoldásának irányába összefogó mód­szerbeli tényező igénye. Ez első hallásra csupán külsőleges elemnek tűnő megállapításunkból kiindulva húzzuk alá a kötet egyik nagy erényét: a teljes tartalmi átfogásra törekvő fejlődésvizsgálat összetett jelenségkénti értelmezését. Itt nemcsak a történettudomány különböző ágazatairól van szó (település-, gazdaság-, politikatörténet), hanem több tudományág (természeti földrajz, nyelvészet, régészet, néprajz, sőt szociológiai vénával telített szépirodalom) szakembereinek olybá vett együttműködéséről, amikor egy-egy kutatási terület tulajdonképpen saját műfajának önálló koordinátáiban mozoghat úgy, hogy közben koncepciózusán a kötet egységének irányát határozza meg. Mindezt a hármas felosztású tematika (Földrajzi színtér és helynevek; Szőreg története; Szőreg népe) önálló tanulmányainak együttes tartalmi összhangja jelzi. A fentebb elmondottakat érzékeltesse most következő rövid, áttekintő felsorolásunk. Andó Mihály a település természeti földrajzi viszonyait szakavatott kézzel helyezi az olvasó elé. Ehhez csatlakozik Szabó József a földrajzi nevekről szóló gondos munkájával. Trogmayer Ottó Szőreget mint a Tisza-Maros szög „történeti erejű helyét" ragadja meg, és saját ásatásai eredményein túlmenően megbecsüléssel adózik e munka úttörőinek is, ezzel egészítve ki a Tömörkény-, illetve a Móra-hagyo­mányt. Körültekintő filológiai alapossággal végzett tanulmányában nagy biztonsággal tárja fel a község középkori történetét Karácsonyi Péter. A 18. századtól kezdődő társadalmi változásokról, demográ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom