Századok – 1982

Történeti irodalom - Zay Ferenc: A Lándorfejirvár elvesztésének oka e vót és így esött (Ism.: Bessenyei József) 161/I

162 TÖRTÉNETI IRODALOM 162 A kézirat sem szerzője kilétéről, sem a keletkezés idejéről nem árul el semmit, ezért ezekről a kérdésekről vita folyt. Jankovich Miklós, akinek gyűjteményéből a kézirat mai őrzőhelyére, az Országos Széchényi Könyvtárba került, azt állítja, hogy az a nándorfehérvári őrség valamelyik tagjának műve, s még 1526 előtt keletkezett. Első kiadója, Szalay László, Zay Ferencet vélte szerzőjének, a keletkezés idejét 1530-1540 közé helyezte. Zay életrajzírója, Thallóczy Lajos szerint „Szalay gyanítása teljesen igazolt, a dolgozat egészen Zay stylusa, ortographiája, eszejárása s a mi fő, saját kezeírása, telve correctiokkal. Kortársa volt az ott szereplőknek, szülőmegyéje határos volt a színhelylyel." Ennyi Thallóczy „bizonyítása", s nem csodálhatjuk, hogy azt nem fogadta el Horváth János, Varjas Béla, Acsády Ignác és Bartoniek Emma sem. A művel érdemben először - több tanulmányban - Kovács István foglalkozott, ő alapos nyelv-és nyelvjárástörténeti, valamint paleográfiai vizsgálatok útján jutott arra az eredményre, hogy a szerző nem lehet más, csakis Zay Ferenc. Kovács inkább a mű „külső" kritikáját végezte el. eredményeihez nem férhet kétség: a művet leíró „kéz" Zay Ferencé. De csak eme - végül is külső - ismérvek alapján nehéz kimondani az utolsó szót a szerzőség kérdésében. A „belső kritika", a forráskritikai, történelemszemléleti elemzés azonban mindeddig váratott magára. Jogosult volt tehát Kosáry Domokos kételkedése, aki szerint „a szöveg kissé túl primitívnek tűnik ahhoz, hogy, mint általában feltételezik, Zay Ferenc írta volna". Most Szakály Ferenc, a műhöz írott utószóban, tartalmi érveket is felhoz Zay szerzősége mellett. Szerinte a munka célzatossága (Szapolyai-ellenessége) jól értelmezhető Zay életútjából, aki Mohács után mindig szilárdan a Habsburgok pártján állott. Az információk egyenlőtlen eloszlását is magyarázza Zay életpályája. Például Szabácsról azért ír többet, mert azon a vidéken voltak családi birtokai, ő maga is arrafelé vitézkedett. Az 1521. évi királyi tanácsülésről azért szól részletesen, mert abban az időben a királyi udvarban szolgált. A hatvani országgyűlésről láthatólag személyes emlékei nyomán számol be. Végül az a gondolat, hogy több derék, a honvédelemmel törődő főúr és főpap éppen Nándorfehérvár ostroma előtt halt meg, s ezzel Isten büntette a gonosz népet, szintén Zay mellett bizonyít, mert a protestantizmus hatását tükrözi, amelyet Zay alaposan ismert. Az érvek közül az elsővel egyetérthetünk. Ami a másodikat illeti: a mű földrajzi tájékozottsága ugyanolyan lehet, mint a Zayé, de az tudtommal nem bizonyítható, hogy Zay már 1521-ben a királyi udvarban szolgált (egy 1526-ban kelt királyi birtokadomány tényén alapszik az a nézet, hogy az udvartartás tagja volt), s az sem több feltevésnél, hogy az 1525. évi hatvani országgyűlésről írva saját emlékeit eleveníti fel. Egy dolog bizonyítaná ezt. ha kijelentené, hogy amiről ír. azt saját szemével látta. Ilyen megjegyzés azonban az egész műben egy sem fordul elő (pedig a kortárs emlékiratírók ezt nem mulasztják el megemlíteni). A mű stílusa egyébként mindvégig oly eleven, élményszerű, hogy a hatvani epizód egyáltalán nem különbözik a többi résztől. Nem is lehet szétválasztani a megélt és a másoktól hallott eseményeket előadó szakaszokat. Jankovich bizonyára azért tartotta egy volt várbeli katona müvének, mert az ostrom leírásában érezte a személyes élmény hitelesítő erejét. Az 1521. évi nemzedékváltás ténye eléggé elterjedt a korabeli irodalomban, de isteni büntetésként való felfogása nem kapcsolja feltétlenül a reformáció eszmerendszeréhez. Ám megengedve, hogy e helyen a reformáció frazeológiája bukkan fel, 1553-57 között vagy azután (amikor Szakály szerint a mű keletkezett), ezek az eszmék már annyira elterjedtek, hogy nem bizonyítanak a reformációval korán megismerkedett Zay szerzősége mellett. - Megállapítható tehát, hogy a mű tartalmából kiindulva érvel és ha önmagában nem is lenne elegendő ereje a kérdés megnyugtató eldöntéséhez, megerősíti Kovács eredményeit. Zay Ferenc neve jogosan került a címlapra. Tudásunk mai szintjéna legnagyobb valószínűséggel valóban ő tartható a mű szerzőjének. Ezek után lássuk, röviden, miről is szól Zay műve. A „Lándorfejírvár" két részre oszlik, az első a katasztrófa bekövetkezésének okait kutatja. Elbeszélését a törökök és a magyarok közti béke megszűntével kezdi. Szelim szultánnak a béke megújítására küldött követeit őrizetben tartják Magyarországon. Szelim halálának hírére megcsonkítják, majd hazaengedik őket. Az új szultán, Szulejmán. meg akarja bosszulni a követein esett csúfságot, s hadai élén Magyarország ellen indul. Ezt megtudván, a király és az urak meg akarják erősíteni Nándorfehérvárt, ám azt a kiskorú bán. Török Bálint gyámja csak azzal a feltétellel hajlandó átadni a királynak, ha megfizetik, amivel Török Bálintnak és atyjának, Imrének, szolgálataikért tartoznak. Sulyokot Szapolyai János biztatja fel, hogy gáncsolja el a király és az urak akaratát. Szapolyai minél több tisztségviselőt saját pártjára akar vonni, mert ifjúságától fogva a királyság megszerzésére törekszik. Mindenkit háttérbe akar szorítani, aki útjába állhatna, elsősorban