Századok – 1982
Figyelő - Kiss József: Hozzászólás Szolnok megye néprajzi atlasza történeti bevezetőjéhez 123/I
FIGYELŐ 147 A városi magisztrátus tagjai időnként mentesültek vagy az állami, vagy a földesúri adó fizetése alól. Pl. Jászberényben 1738-ban a városi tanács határozatba foglalta, hogy a plébánoson, a jegyzőn, az egyházbírón, az egyházfiakon, a kántoron és a harangozón kívül az elöljáróság tagjai, „akármi névvel nevezendő tiszt és szolgálatban levő ember, sőt maga a város bírája és tanácsa proportionale tartozik contribuálni az lakosokkal együtt".58 A Kiskun Kerület központjában, az 1735-ben 216 összeírt gazdasággal, 1296 főnyi lakossal, 1744-1745-ben 290 gazdasággal, 1740 főnyi lakossal rendelkező Kiskunhalason csak a következő tisztségviselőket és alkalmazottakat mentesítették az adófizetés alól: Boros Mihály kerületi kapitányt, Modok Gergely hadi kapitányt, Jósa Nagy János főbírót, Kun Miklós másodbírót, Szabados Gergely hadnagyot, Kun György tizedest, Gáspár Péter székbírót, Szatmári Péter egyházfit, Bikit Gergely gondnokot, Faragó Istvánné városi gazdaasszonyt, Oláh Mihály marhahajtót és Csikós Pál városi kocsist.5 9 A többi alkalmazott és tisztségviselő nem kapott mentesítést. Bíró- és tisztségviselő-választásokat általában évente tartottak, és e választásokon minden adófizető gazdának meg kellett jelennie, hogy választók és egyben választhatóak legyenek. Túrkevén 1729-ben a bíró perbe fogta Bornemissza János gazdát, mert a májusi választásokon nem jelent meg, pedig „a bevett szokás szerint tavalyi bíró uram egy hónappal Szent György napja előtt meghirdette az Helységben, hogy minden ember itthon legyen az bíró-tételre. Ez ellen a parancsolat ellen pedig Bornemissza uram az Helységből a bíró-tétel elől elment. Midőn új bíró uram maga mellé Esküdteket akart volna esketni, Eő-Kegyelmét is meg akarta esketni, de Eő-Kegyelme magát megfeszítvén, előlünk elment". Bornemissza azzal védekezett, hogy „a túri vásárra akart valamely marhákat Szentes felől hajtani, s elveszett lovainak is keresésére ment Szarvasra, azért nem lehetett jelen a bíró-tételen, ami a másodikat illeti: ma is azt mondja, hogy soha többé hittel nem szolgál, készebb inkább az Helységből is elköltözni".60 Nem minden esetben tudott gondoskodni a községi elöljáróság az adóterhek igazságos elosztásáról, emiatt sokszor háborogtak a gazdák. Pl. Túrkevén 1733 júliusában „valóságosan bebizonyosodott, és Kecse Péter maga szavával is vallja, hogy ő ok nélkül, szabad nyelvvel az utcán mondta: Nem bánnám, ha az Helységet Isten úgy elsüllyesztené, mint Sodomát; erre az átokra nézve sokat érdemlett volna, de meggrátiáztatott, hogy egy vasárnapon a prédikáció alatt a kalodában álljon, kijővén a templomból az közösség, előtte erősen megverettessék".6 1 Jászkun Kerületben sem a redemptio előtt, sem utána. (SZMNA 1/1. 77.!) Ellenben választott kerületi kapitányok igen, amint az 52. sz. jegyzet is mutatja. A Jász Kerületben 1714-1731-ig Kiss Mátyás, 1731-1735-ig Molnár Mihály, 1736-ban Kovács Ferenc, 1736-1737-ig Nagy Mátyás, majd 1738-ban ismét Kovács Ferenc, 1739-1745-ig újra Nagy Mátyás voltak választott kerületi kapitányok. 5 s Sz. Lt. Jászberény lt. Prot. 1724-1749. 246. Adóztatás, illetve közteherviselés szempontjából sem lett volna tehát méltányos, ha a bírót és a tanácsosokat nem évenként, hanem hosszabb időre választották volna meg tisztségükbe. Valójában a kerületi kapitányokat is évente választották, de sokszor ugyanazt választották meg újra. "Sz. Lt. JKI В Capsa I. Fasc. 3. nr. 2. és nr. 1. Observationes. A Kiskun Kerület választott kerületi kapitányai: 1728-1736-ig Herpay Mihály. 1736-1738-ig Nánásy János, 1739-1741-ig Földváry András, 1741-1743-ig Boros Mihály, 1743-1745-ig ismét Nánásy. 60 Sz. Lt. Túrkeve lt. Prot. 1726-1738. 21. 61 Uo. 59. 10*
