Századok – 1982
Figyelő - Kiss József: Hozzászólás Szolnok megye néprajzi atlasza történeti bevezetőjéhez 123/I
FIGYELŐ 141 túlfizetve az idegen megyebeli bérlőket, időnként hadakozva az önhatalmú pusztafoglalókkal.4 0 így 1730-ig kb. 212 000 hold területet szereztek vissza s fizették földesúri adóját a Német Lovagrendnek, 1731-től pedig az Althann-féle Pesti Invalidusok Házának. Évtizedes küzdelmeik során telepítették újra és alakították ismét közigazgatásilag is nyilvántartott községgé Kisújszállást, Kunszentmártont és Kiskundorozsmát, sőt féligmeddig Kiskunfélegyházát és Üllést is. Éppen úgy számolnunk kell azzal is, hogy a jászkunságiak az eladottság utolsó évtizedeiben már a kerületek határain kívül is bérbe vettek pusztákat: a jászsági községek már hét, a kiskunságiak hat, a nagykunságiak pedig négy egész pusztát (egy egész puszta = kb. 5—15 000 hold!) béreltek megyei földesuraktól, hogy állataik számára közelebbi legelőt és kaszálót biztosítsanak. Ilyen jellegű extenzív terjeszkedésük elsősorban az állattartás céljait szolgálta, de — minthogy a lovagrendi földesúr e külső bérleteket nem adóztathatta meg - e bérleteken jelentékeny gabonatermelést is folytattak. A redemptió előtti évtizedben, pontosan 1727-től kezdték benépesíteni Kiskunfélegyházát, amely már korábban is fontos postaállomással és vendégfogadóval rendelkezett, az 1730-as években a jászságiak által községesített Olléshez tartozott közigazgatásilag, majd 1743-ban a tanács is átköltözött Üllésről Kiskunfélegyházára, tehát e község ezóta szerepel népes településként a kimutatásokban. Ugyanezen évben vált önálló községgé Kiskunmajsa is jászsági és kunszentmiklósi telepesekkel. Az ilyen jellegű népmozgást nem lehet „elvándorlásinak minősíteni, hiszen a kerületeken belül mindenhol ugyanazon kiváltságaik voltak. 1745-re a Nagykun Kerület községei a kerület valamennyi pusztáját visszaszerezték az idegen bérlőktől, sőt már 1735-ben mind a hat nagykunsági községnek volt bérelt pusztája: Karcagújszállás bérelte Asszonyszállást, Boltsát, Hegyesbort, Karajánost, Kunlaposát, Ködszállást, Magyarkát és Orgondaszentmiklóst 1780 rajnai forintért az Althannféle földesúrtól, Kisújszállás a saját határán kívül Márialakát és Turgonyt 1080 r. ft-ért, Kunmadaras Fábiánkát és Kápolnát 900 r. ft-ért, Turkeve Móriczot és Pohamarát 1090 r. ft-ért, Kunhegyes Kolbáz pusztát 1060 r. ft-ért és Kunszentmárton Mesterszállást 790 r. ft-ért. Ezek az összegek tartalmazzák a saját község és a puszták árendáját. Ezeken kívül a nagykunsági községek béreltek kerületen kívüli, Heves-Külső-Szolnok vármegyei pusztákat is, így Istvánházát, Kiskabát, Pacsát és Tomajt, hogy legelőterületüket növeljék. A Jász Kerület községei már 1727-ben is bérelték a kiskunsági Bösztör, Kara, Kocsér, Majsa, Orgovány és Törtei pusztákat a Német Lovagrendtől, majd 1731-től az Althann-féle földesúrtól bérbe vették még Bene, Kerekegyháza, Kisszállás, Kömpöcz, Lajos, Mizse, Pálos és Szentlászló pusztákat. Azért tudtak vállalkozni mindezen puszták redemptiós összegének a kifizetésére. A Kiskun Kerület községei szintén magukra vállalták a kiskunsági puszták döntő többségét, azokat, amelyeket nem a jászságiak váltottak vissza a redemptió során. így a kiskunok kb. 30 kisebb-nagyobb puszta vagy pusztarész redemptiós összegének kifizetését tudták magukra vállalni a legtöbb esetben kölcsönpénzek igénybevételével. A kölcsönvevők sorában egyaránt szerepelnek községek és jómódú gazdák, amelyek és akik rövidlejáratú kölcsön esetében hitelképeseknek bizonyultak a hitelező városok, intézmények, földesurak és kereskedőtőkések számára. Ezeket az iratokat is érdemes tanulmányozni. 4 0 Agrártörténeti Szemle, XV. évf. 1973. 3-4. sz. 391-451., továbbá a 29. sz. jegyzet anyaga.
