Századok – 1982
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei 1369/VI
1374 KRÓNIKA Ira Berlin (University of Maryland) és Herbert Gutman (City University of New York) közös referátumukban a bevándorlók és leszármazottaik helyét vizsgálták az amerikai munkásosztályban 1840-1890 között. Az igen sok adatot feldolgozó, területi sajátosságokat is kimutató eló'adás fontos következtetése, hogy a 19. század második felének amerikai munkásérdekvédelmi szervezeteiben elsősorban a bevándorlók és leszármazottaik tömörültek, akiknek döntó' szerepük volt a kapitalizmus ellenes ideológiák amerikai meghonosításában. Az előadásokból és a számos hozzászólót megmozgató vitából nyüvánvalóvá vált, hogy a két országban folyó, asszimilációval kapcsolatos kutatások eredményei sok hasonlóságot mutatnak. Sokáig fennmarad a bevándorlók kettős kötöttsége, így az első generációk esetében általában nem is beszélhetünk asszimilációról, csak a második, harmadik nemzedék jut el a „kétkultúrájúsághoz". Az ülésszak másik témája szintén igen érdekes összehasonlítási lehetőségeket kínált: az elitkultúra és a tömegkultúra viszonyáról volt szó. Carl Schorske (Princeton University) Mahler és íves:Népies archaizmus és zenei újítás Ausztriában és Amerikában című előadásában a két zeneszerző művészetének társadalmi, politikai, kulturális hátterét tekintette át, kiemelve, hogy a komolyzene eszköztárának gazdagítására mindketten felhasználtak népzenei elemeket. Lackó Miklós előadása a folklór szerepét vizsgálta a századelő kelet-európai és magyar kulturális megújulásában. A nyugat-európai fejlődéssel összevetve e régió sajátos jellemzői e szempontból szerinte a művészeti megújulás igen erős közéleti töltése, valamint szoros kapcsolódása a nemzeti gondolathoz és a népkultúrához. Az előadás központi - élénk vitát kiváltó - problémája az volt, hogy milyen szerepet kaphatott a népművészet a korszak művészi formaválságának feloldásában. Thomas Bender (NewYork University) a szellemi értékalkotás társadalmi hátterét vizsgálta, a 19. századi amerikai váró sok, ill. városi tudományos intézmények sajátos kultúraformáló szerepét elemezte. William R. Taylor (New York Institute for the Humanities) egy metropolis, New York 1880-1925 közötti hétköznapjaival foglalkozott, a nagyváros közvélemény- és kultúraformáló hatását vizsgálta. Kiinduló kérdése: mik voltak azok a társadalmi igények, amelyek a századelő táján New York jellegzetes épületeit létrehozták. A demokratikus közvélemény szerinte a társadalmi ellenőrzés letéteményeséből arcnélküli, folytonosan változó elemekből álló manipulálható tömeggé válik, ez a folyamat tükröződik a városi tömegkultra alakulásában. Lawrence Lewine (University of California) Shakespeare helyét, megítélését, fogadtatását elemezte a 19. századi Amerikában. Ho fer Tamás a 19. századi magyarországi paraszti kultúráról beszélt, amelynek fő jellemzője, hogy míg Nyugat-Európában az iparosodás eredményeként urbanizálódó paraszti tömegek kultúrája feloldódik a városi tömegkultúrában, addig Közép- Kelet-Európában - így Magyarországon is - a paraszti kultúra sajátos virágzása következik be. Ennek összetevőit és társadalmi összefüggéseit elemezte az előadás. Vörös Károly előadásának fő témája a magyar tömegkultúra Amerika-képe volt a századfordulón, de áttekintést adott a magyarországi Amerika- (pontosabban az Egyesült Államok) kép 19. századi alakulásáról is. Az alapmotívum mindvégig a csodálattal vegyülő tartózkodás, az elismerés mellett az ottani értékrendszertől való idegenkedés. A háromnapos ülésszak témaválasztása az amerikai és magyar történészek párhuzamos törekvéseit mutatja: a közös cél a történelem mindennapjainak minél élettelibb, árnyaltabb, új szempontokat és új forrásokat felhasználó ábrázolása; a társadalomtörténeti szempont áll a kutatások előterében. Pók Attila
