Századok – 1982

Krónika - Elekes Lajos 1914–1982 (Rottler Ferenc) 1367/VI

KRÓNIKA 747 Elekes Lajos 1914-1982 Az Eötvös Loránd Tudományegyetem középkori magyar történelem professzorának halálával az 1930-as évek végén indult történész generáció egyik legtehetségesebb tagja távozott az élők sorából. Ez a nemzedék jó szakmai alapozással, magasszintű módszertani és nyelvi képzettséggel kezdte a pályát. A budapesti tudományegyetem ekkor európai hírű professzorai Domanovszky Sándor, Mályusz Elemér, Szekfü Gyula, Szentpétery Imre és mások tanították a jövendő historikusokat. Elekes Lajos érdeklődése már egyetemi évei alatt a középkori magyar történelem felé fordult, és különösen érdekelte szűkebb hazájának a magyarok, románok és szászok által lakott Erdélynek változatos történelme. Egyetemi doktori értekezését („Nagy István moldvai vajda politikája és Mátyás kkály") 1937-ben védte meg, majd néhány esztendővel később a Hunyadi-kérdésről, ill. a magyar-román viszonyról a Hunyadiak korában jelentetett meg tanulmányt a Mátyáskirály Emlékkönyvben. A román fejedelemségek és a Hunyadi-család története hosszú évekre lekötötték érdeklődését. 1937-ben az Országos Levéltárban kapott állást, ahol a középkori oklevelek közelségében, a legbecsesebb forrásokat őrző központi történész műhelyben 1950-ig dolgozott. Az 1949/50-ben szervezett Történettudományi Intézetnek többekkel együtt Elekes Lajos is munkatársa lett, majd 1957-ben a budapesti Bölcsészettudományi Kar Középkori Magyar Történeti Tanszékének vezetésével bízták meg, ezt a tisztségét haláláig betöltötte. Elekes Lajos történetírói pályakezdésének lezáró szakaszát jelentette Hunyadi Jánosról megjelent monográfiája (Hunyadi, Bp. 1952.), amelyért 1953-ban a Kossuth-díj ezüst fokozatával tüntették ki. Az 1937 és 1952 közötti másfél évtized meghatározó volt történetszemléletének, történelemfelfogásának alakulásában. A doktori disszertációra és az első tanulmányokra még a szellemtörténeti megközelítés volt a jellemző, míg a Hunyadi monográfiában már a marxista eszmeiség volt a döntő. Elekes szemléletének változásában - miként másoknál is - az 1944-1948-ban Európában és Magyarországon lejátszódó események, az alapvető gazdasági-társadalmi és politikai változások voltak sorsdöntőek. Az 1940-es évek második felében a magyarországi polgári történészek többsége megismerkedett a marxizmussal, és alkalmazni kezdte azt történetírói munkásságában. Az ötvenes évek első felében a politikai gyakorlat közvetlen - sokszor napi agitációs - segítséget várt a tudománytól. A Hunyadi Jánosról szóló monográfia is tartalmazott a napi politikát közvetlenül szolgáló részeket. Ugyanakkor ez a monográfia már jelezte, hogy Elekes Lajos széles körű forrásismerettel rendelkező, problémaérzékeny történész, aki a fejlett feudalizmus fő jellegzetességeinek, a rendi struktúrának, a magyarországi centralizáció szövevényének feltárására is képes. Az 1950-es években szerzőtársaival - Lederer Emmával és Székely Györggyel - közösen megírta a Magyarország története tankönyv-sorozatnak az első kötetét (Magyarország története a korai és a virágzó feudalizmus korszakában. A honfoglalástól 1526-ig. Bp. 1957.) Ez a tankönyv és az ebből továbbfejlesztett vezették be a középkori magyar történelem ismeretlen szépségeibe, illetve segítették a történeti látásmód, a marxista történetszemlélet elsajátítását. A középkori magyar történelem foglalkoztatta, de nem állt meg az ország határainál. Állandóan figyelemmel kísérte a kortárs európai történetírás legújabb eredményeit. így és ezért fordult figyelme a rendiség és a központosítás felé, kutatta a kérdés kelet-európai vonatkozásait. E témában nemzetközi hallgatóság előtt francia nyelven tartott előadása nagy érdeklődést váltott ki, és a hatvanas évek elején kibővítve és könyv formában magyarul is megjelent (Rendiség és központosítás a feudális államokban. Bp. 1962.). Az összehasonlítás és a kritikai elemzés erősségei a tanulmánynak. Ismeretes, hogy a történészek nemzetközi szervezetének római (1955) és stockholmi (1960) kongresszusán a rendiség és az európai abszolutizmus kérdésköre nagy teret kapott. Ezek a tanácskozások és az ott közre adott dolgozatok késztették arra Elekes Lajost, hogy a marxista történettudomány koncepcióját e fontos kérdésekben összegezze. Elekes Lajos pályája során mindvégig dédelgette az egy szerző által írt — erre ő maga szívesen vállalkozott volna - összefoglaló magyar történet gondolatát. Első kísérletnek szánta e terve megvalósításához a középkori magyar állam történetéről írott monográfiáját (A középkori magyar állam története megalapításától Mohács bukásáig. Bp. 1964.). Egyetemi oktatóként tapasztalta, hogy a két világháború