Századok – 1982

Történeti irodalom - Sked; Alan: The Survival of the Habsburg Empire. Radetzky the Imperial Army and the Class War 1848. (Ism.: Urbán Aladár) 1337/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1337 Stefan Kieniewicz (1848 in Polen) a poseni, felsősziléziai és galíciai lengyel nemzeti mozgalmakról, Stanley Z. Pech két tanulmánya a prágai és a brünni munkások szervezkedéséről (Arbeiter in der böhmischen Revolution von 1848), illetve a prágai és az olmützi egyetemisták forradalmi tevékenységéről, a két mozgalom összekapcsolódásáról (Studenten in der böhmischen Revolution von 1848) számol be. Domenico Demarco (Eine soziale Revolution - Der Kirchenstaat im Jahr 1849) a pápai állam társadalmi fejlődéséről ad áttekintést a 30-as évektől, részletesen elemzi IX. Pius 1846-tól kibontakozó reformtevékenységét s az egyházfő november 25-i „meneküléséhez" vezető forradalom összetevőit. Az ismertetett tanulmányokat pesszimista hangvétel jellemzi: az egyes mozgalmakban kevés tudatosságot, szervezettséget, átgondolt program megvalósítására irányuló határozott törekvést fedeznek fel, a spontán felkelések győzelmét elsősorban a szembenálló fél gyengeségével magyarázzák. Ez az egyébként számos ponton kifogásolható interpretáció még inkább rávilágít az 1848-49-es magyar forradalom és önvédelmi háború jelentőségére, nemzetközi mércével mérve egyedülálló teljesítményére. Erdődy Gábor ALAN SKED: THE SURVIVAL OF THE HABSBURG EMPIRE. RADETZKY, THE IMPERIAL ARMY AND THE CLASS WAR, 1848. Longman, London - New York, 1979. 289 L A TÚLÉLŐ HABSBURG BIRODALOM. RADETZKY, A CSÁSZÁRI HADSEREG ÉS AZ OSZTÁLYHÁBORÚ 1848-BAN Mint azt a figyelmet felkeltő cím sejteti, Alan Sked, a London School of Economics fiatal tanára új megközelítésben dolgozta fel az osztrák hadseregnek és főparancsnokának: Radetzky tábornagynak 1848. évi lombardiai szerepét. A kettős cím sugallja, hogy a munka Radetzky sikereit birodalmi összefüggésbe kívánja helyezni, és megvizsgálja sajátos politikáját, amellyel Lombardia parasztságának támogatását kívánta megszerezni az osztrákellenes, nemzeti érzéstől fűtött földesuraival szemben. A munka érdekességét növeli, hogy az első rész áttekinti az osztrák hadsereg 1815 — 1848 közötti történetének néhány kérdését, hasznosan egészítve ki ezzel a szakirodalom eddigi eredményeit. Ennek a résznek, de főleg a továbbiaknak az adja az értékét, hogy a szerző a munkáját elsősorban az osztrák, részben pedig olasz és angol levéltárakra, valamint okmánykiadványokra alapozta. Szép számmal használ természetesen korabeli emlékezéseket is, és jól ismeri a kérdéskör angol, francia, német vagy olasz nyelven megjelent szakirodalmát, sőt magyar könyveket és folyóiratcikkeket is idéz. A források legértékesebb részét természetesen a bécsi Kriegsarchiv szolgáltatta. Az osztrák hadsereg 1815-1848 közötti életével foglalkozó első rész a tisztképzés és a kinevezés rendszerével, a legénységi állomány toborzásával, nemzetiségi összetételével, kiképzésével és ellátásával foglalkozik, majd külön fejezetben vizsgálja meg az 1848-as forradalomnak és a forradalmi propagandának a hadseregre gyakorolt hatását. Az így nyújtott kép részletes és informatív, de nem minden esetben meggyőző. így például a tiszti előléptetés módját vizsgálva, egyet kell értenünk az ezredtulajdonosok elfogultságáról, a hadsereg arisztokratikus szelleméről, a nepotizmusról mondottakkal. Nem kétséges, hogy az előléptetési sorrend önkényes kezelése, a kevésbé tehetősek mellőzése vagy megnyújtott várakozási ideje jelentős szerepet játszott abban, hogy egyesek kiléptek a szolgálatból vagy nyugdíjaztatták magukat. A szerző azonban itt fel sem veti a kérdést, hogy ezeknél a tiszteknél milyen szerepet játszott a mellőzésben nemzeti hovatartozásuk. Mivel a közkatonák helyzetét vizsgálva nem mellőzi a nemzeti kérdést, itt sem ártott volna megnézni, hogy a szolgálatból küépő vagy idő előtt nyugdíjba vonuló tisztek között milyen arányban voltak olaszok, magyarok, horvátok, csehek, lengyelek vagy németek, és milyen okok - bevallottak vagy feltételezhetők -késztették őket erre a lépésre. Ha az osztrák hadseregnek nemcsak a szerkezete, de a szelleme is bemutatásra kerül, a soknemzetiségű tisztikar vizsgálatánál ezt a szempontot is meg kell vizsgálni. (Magyar vonatkozásban még mi sem rendelkezünk részletes képpel arról, hogy az 1848-ban reaktiválódott tisztek közül hányan léptek ki a sorozatos mellőzés miatt.) A szerző az olasz származású tisztek esetében később utal is az előléptetés korlátozott voltára. (177.1.)