Századok – 1982
Történeti irodalom - Krestić; Vasilije D.: Istorija srpske stampe uUgarskoj1791–1914. (Ism.: Mucsi Ferenc) 1324/VI
1324 TÖRTÉNETI IRODALOM 1324 képest tehát eleve itt volt a legmagasabb a doktorálok aránya (ez ugyanis a foglalkozás presztízsét növelte), de az arány itt is csökkent. Az egyetemi ellenzékiség elpárolgásának McGelland szerint több tényezője volt. Az egyik: oktatók és hallgatók alapvető egyetértése az egységes Németország létrejöttével és politikájával. A másik: az állam tudatos törekvése arra, hogy csak megfelelő politikai beállítottságú tanárokat nevezzen ki, ami természetesen a korábban még meglévő tudományos szabadságot lényegesen korlátozta. Hozzájárult még ehhez a tudomány fejlődésének megfelelő specializálódás, egy-egy tanár, még inkább a magántanárok csak valamelyik szűk részlet szakértői lettek, az egykori humboldti elveknek nyomuk veszett. Az első, alapvető tényező másik oldala viszont az volt, hogy a tanárok, gyakran állami felszólításra, egyre gyakrabban foglaltak a nyilvánosság előtt állást az állam politikája mellett (pl. a flottafejlesztés mellett). Ugyanakkor a hallgatóság lojalitását elsősorban az biztosította, hogy túlnyomó részében az uralkodó osztályokból került ki, a kispolgári és paraszti származásúak aránya erősen megcsökkent, munkásszármazású pedig gyakorlatilag egyáltalában nem akadt. A német egyetemek látványos fejlődését tehát az állami támogatás nagyarányú megnövekedése biztosította. Ennek megvoltak a pozitív oldalai az egyetemek anyagi helyzetének emelkedésében. A tudományos kutatás előtérbe kerülése lemérhető azon is, hogy a hagyományos egyetemi előadások rovására növekedett a gyakorlati szemináriumi foglalkozások aránya. Éppen ez volt az, amiért a német egyetemi rendszert világszerte igyekeztek utánozni. A másik oldalon áll azonban az állami befolyás erősödésének negatív hatása, az állami politika kiszolgálásának a kényszere. 1914-ig ennek sajnálatos következményei még kevésbé éreztették hatásukat, de az egész egyetemi szervezet, egyetem és állam viszonya jóformán zökkenőmentessé tette a hitleri kormányzat számára az egyetemek teljes gleichschaltolását. Nagyon nehéz McGelland könyvéről bírálatot mondani, hiszen, bölcs előrelátással, ezt saját maga is megtette a bevezetőben, amikor elmondotta, mi mindenről nem szól a könyve. Mint már láttuk, kimaradtak a műszaki főiskolák, holott a társadalom és az állam, konkrétabban a nagyipar érdekei ezeken érvényesültek elsősorban. De hozzátehetjük: egészében kimaradt a felsőfokú agrároktatás problematikája is. A szerző eleve kizárta az osztrák és a svájci egyetemek fejlődését, legfeljebb az első részekben utalt olykor az ausztriai helyzetre. Ehhez megint hozzátehetjük, hogy a kisnémet megoldáson belül is, nyilván a felkutatott anyag lehetőségeinek megfelelően, elsősorban a porosz egyetemeket vizsgálta, s így pl. jóformán semmit sem tudunk a bajorországi változatokról, általában az utolsó korszakban a többi német állam helyzetéről, mindössze annyit, hogy a badeni egyetemeken volt viszonylag a legnagyobb az államtól való függetlenség. S minthogy a szerző eleve leszögezte azt is, hogy az egyetemi oktatásról magáról, tárgyairól, módszeréről nem szól, igazat kell neki adnunk, hogy a német egyetemek fejlődése kevésbé látszik pozitívnak, mint azt számos más kérdés tárgyalása lehetővé tette volna. A részletes bibliográfiát is adó szerző amúgy is sok minden tényt nem mond el, inkább interpretál. Csakhogy a maga által megszabott korlátokon belül végül is nagyon érdekes fejlődést tud bemutatni, s így könyve nagyon figyelemre méltó a német történelem egészét tekintve is. A felvetett kérdéseket megválaszolta. Igaza van abban, hogy más kérdésekre való kitérés több kötetet igényelt volna. Legyen szabad azonban remélnünk, hogy a szerző ezekre a „más kérdésekre", elsősorban az egyetemi oktatásra is kitér majd valamelyik további kutatásában. Ennek a könyvnek az eredményei jogossá teszik azt a várakozást, hogy abból is érdemleges új eredmények születnének. Niederhauser Emil VASILIJE £). KRESTIC: 1STORIJA SRPSKE STAMPE U UGARSKOJ. 1791-1914. Novi Sad, 1980. 506 p. (Matica Srpska, Odeljenje za drustvene nauke) (A MAGYARORSZÁGI SZERB SAJTÓ TÖRTÉNETE) A belgrádi egyetem neves professzorának könyve valójában a magyarországi szerb politikai pártok és mozgalmak eszmetörténeti összefoglalása. Az impozáns munka a magyarországi szerb sajtó történetét a politikai gondolkodás irányzatai szerint vizsgálja. Ezáltal - egyrészt - kitűnő rendszerező
