Századok – 1982

Beszámoló - Beszámoló Spira György „Széchenyi és a forradalom” című értekezésének vitájáról 1298/VI

1320 BESZÁMOLÓ bevont problémák körét hasznos lett volna több ponton kibővítenem még. Most tehát ezeket az észrevételeket is sorra kellene még vennem; de engedtessék meg nekem, hogy ezt se tegyem. Ebben a vonatkozásban ugyanis meggyőződésem szerint egyedül a külső szemlélők illetékesek elbírálni az előttük fekvő munkát, a szerző viszont nem lehet saját művének bírája; a szerző legfeljebb arról nyilatkozhatik, milyen elképzelések éltek benne, miközben könyvén dolgozott, S így én is csak azt szeretném megvallani most, hogy írás közben ebben a tekintetben egy nagy aggodalommal küszködtem mindvégig: azzal, hogy nekem könyvemben a téma természetéből következőleg napról napra, sőt - ha lehet -óráról órára nyomon kell követnem az utat, amelyet hősöm a tárgyalt időszakban megtett, de mert ez az út észbontóan kacskaringós volt, könnyen megeshetik, hogy az olvasó végül is bele fog bonyolódni a részletekbe, s el fogja veszíteni az egész fölötti áttekintést. Ez volt hát az oka annak, hogy mellőztem minden olyan kérdés tárgyalását, amelyet nem éreztem a témához egészen szorosan hozzátartozónak; de hogy félelmeim nem voltak-e túlzottak s helyesen cselekedtem-e, mikor így jártam el, azt én — ismétlem -nem ítélhetem meg. Akadt viszont Trócsányi Zsolt kisebb kritikai észrevételei között is egy, amelyre okvetlenül ki kell még térnem, s ez a munka disszertáció gyanánt benyújtott zsebkönyvkiadásához általam gépiratos formában csatolt jegyzetapparátusra vonatkozott. Nevezetesen: Trócsányi fölemelítette, hogy a jegyzetekben nagyon kevés olyan munkára hivatkozom, amely monográfiám kéziratának lezárása óta látott napvilágot, s fel is sorolta ezt a néhány művet. Válaszolni pedig azt szeretném erre, hogy a jegyzetanyag a kézirat lezárása óta ténylegesen még az általa megjelölt mérvben sem bővült. A munka ugyanis annak idején az ellene intézett támadások miatt csak három évvel elkészülte után kerülhetett nyomdába, s a kéziratba ekkor pótlólag még beleillesztettem a monográfia témakörét érintő újabb keletű művek adatait, így — egy kivételével — a Trócsányi megnevezte művek adatait is. A most benyújtott jegyzetapparátusban tehát valójában mindössze egy olyan kiadványra hivatkozom, amelyet nem idéztem már az első kiadás jegyzeteiben is; ez pedig az a katalógus, amelyben Körmendy Kinga az Akadémiai Könyvtár kézirattárának Széchenyi-gyűjteményét mutatja be. S erre is csupán kényszerűségből hivatkozom ehelyütt: mert én a szóban forgó gyűjteményben még újjárendezése előtt kutattam, s így most már csak ennek a katalógusnak a segítségével lehet azonosítani a gyűjteménynek azokat a darabjait, amelyeknek a lelőhelyét jómagam még az újjárendezés előtti állapotnak megfelelően jelöltem meg. Amihez még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ha könyvemből készülne egy újabb jegyzetelt kiadás, akkor jegyzetapparátusát természetesen megint csak kiegészíteném az újabb — egyébként nem túlságosan nagy — szakirodalom adataival. Most azonban, amikor munkám szövegét kizárólag a disszertációs vita céljaira kellett rögzítenem, azon voltam — remélem, megértik, miért -, hogy ez a szöveg lehetőleg minél kevésbbé térjen el attól, amelyet 1964-ben bocsátottam volna vitára, ha akkor el nem ütnek ennek lehetőségétől ... * S ez az a pont, ahol — befejezésül — érintenem illenék opponenseimnek a disszertáció voltaképpeni tárgyán túlmutató észrevételeit: amit eredményeim tudománytörténeti helyéről meg éppen arról mondtak, hogy diszertációmnak már rég bírálóbizottság elé