Századok – 1982

Beszámoló - Beszámoló Spira György „Széchenyi és a forradalom” című értekezésének vitájáról 1298/VI

BESZÁMOLÓ SZÉCHENYI ÉS A FORRADALOM A Tudományos Minősítő Bizottság 1981. január 12-én nyilvános vitára bocsátotta Spira György 1848 Széchenyije és Széchenyi 1848-a című doktori értekezését (pontosabban: ennek a - még 1964-ben megjelent s ezért a tudományos minősítésekre vonatkozó jogszabályok értelmében ma már vitára nem bocsátható — munkának 1979-ben Széchenyi a negyvennyolcas forradalomban címen napvilágot látott jegyzeteletlen zsebkönyv-kiadását, amelyhez a szerző gépiratos formában csatolta az eredeti változat jegyzeteit). A vitán az opponensi tisztet Niederhauser Emil, Trócsányi Zsolt és Vörös Károly látta el. Az alábbiakban teljes szövegében közöljük a három opponensi véleményt és Spira György válaszát. * * * Niederhauser Emil opponensi véleménye Az opponens voltaképpen elég könnyű helyzetben van. Meggyőződése szerint Spira Györgyöt tudományos munkássága alapján már legalább 15, ha nem több éve megillette volna a tudományok doktora cím. A most disszertációként beadott munka szakmai szempontból csak dicséretre méltó. Kiváló a témaválasztás: a magyar reformmozgalom egyik nagy alakjának tevékenysége abban a forradalomban, amelyet mindenáron el akart kerülni, s amellyel mégis együttműködik. Roppant széles körű forrásfeltárás, minuciózus forráskritika, olykor napok vagy órák kérdésében, ellentmondó források mintaszerű interpretálása — a szakmai technika és a mélyebb értelmezés egyaránt példamutató kezelése. A munka első változata széles visszhangot váltott ki, itthon és külföldön egyaránt, s ha voltak is bíráló megjegyzések, a fentiek vonatkozásában természetesen teljesnek mondható az egyetértés. S végül is: ha ismert, jó történész jó munkát ad be doktori disszertációként, az opponens nyilvánvalóan örömmel javasolhatja elfogadását, a maga részéről legfeljebb a debuisset iam pridem kritikáját fűzheti hozzá, az azonban nem a szerzőnek szól. És ezzel az opponens akár már be is fejezhetné mondókáját, hiszen a lényeget már kifejtette. Voltaképpen csak az ildom és az immáron évtizedes hagyomány készteti arra, hogy ennél mégis többet mondjon, igyekezzen a témát és a munkát több oldalról megközelíteni és ebben a formában mérlegre tenni. Nyilvánvaló, hogy az opponens az