Századok – 1982
Erdődy Gábor: Batthyány és az európai változások 1848-ban 1251/VI
1260 ERDÖDY GÁBOR A későbbi gyanúsítgatások ellen így tiltakozik Batthyány Bezerédy Istvánhoz írott, a Kossuth Hírlapjában 1848. október 18-án megjelent levelében: „Ha valaki eddig követett politikámat egyenesen kárhoztatja, ezen nem ütközöm meg; de arról nem gyanúsíthat, arról nem szabad senkinek gyanúsítani engem, mintha titkos működésekre, hazám függetlenségét veszélyeztetőkre, használtam volna befolyásomat ... hiszem, miként rövid idő alatt ismét gyülekszik roncsolt karomba annyi erő (utalás az október elején nemzetőrként elszenvedett sérülésére), hogy a hazát dúló ellenséggel szembeszállhassak, s a győzelem dicsőségében, vagy ha tenni kell, a gyászos, de nagyszerű temetkezésben részt vehessek ... én soha semmit minisztertársaim beleegyezése nélkül nem tettem, olyanokról pedig hallani sem akartam, mik által az 1848-iki törvények megcsonkíttattak volna; ezt nemcsak soha nem változott jellemem, hanem mind privát nyilatkozataim, mind nyilvános és hivatalos előadásaim eléggé bizonyítják."24 A monarchikus lojalitás és a forradalmi önvédelem dilemmájában őrlődő Batthyány szeptember elején még óvott a törvényesség ösvényének elhagyásától,2 5 szeptember 16-i beszédében azonban már álláspontjának gyökeres megváltozását indokolja: „ha már életét, exisztentiáját kénytelen egy nemzet védeni, s azon utolsó végletre jutott, hogy már nincs többé semmi reménysugár: akkor én is megvagyok győződve arról, hogy a loyalitás némi tekintetben akadállyá is válhatik. Ugyanezért felszólítom a tisztelt házat, vegye komolyan fontolóra, ha vájjon nem érkezett-e már el azon végpercz, melyben a nemzet azon legutolsó s legelszántabb önvédelemre szorul, melynél a törvényességet nem képes, de nem is köteles tekintetben tartani."26 Az udvar október 3-i manifesztumából pedig a magyar nemzethez intézett olyan önkényes hadüzenetet olvas ki, „mely után Magyarországnak nem marad mi mást tennie, mint önvédelméről gondoskodnia".2 7 A liberális nemesség derékhadának mozgását követve Batthyány 1848 őszére tehát a kedvezőtlen külpolitikai feltételek ismeretében is eljutott a törvénysértő Habsburgokkal szembeni fegyveres ellenállás jogosságának és elkerülhetetlenségének felismeréséig. A december 31-i országgyűlési küldöttség tagjaként saját maga és a közvélemény megnyugtatása érdekében tesz még ugyan egy kísérletet a tárgyalásos rendezés előmozdítására, a vállalkozás kudarcát követően azonban — mint ismeretes — elfogják és halálra ítélik. Kivégzése, a magyar forradalom vérbefojtása azonban nem bizonyítja Batthyány és társai törekvéseinek irrealitását. Felelős politikusok csak a meglévő adottságok és a továbblépés perspektivikus lehetőségének együttes szem előtt tartásával hozhatják döntéseiket, a határozott prog-2 4Közli Károlyi Árpád i. m. II. 78.; ill. Kossuth Hírlapja 1848. okt. 18.; vö. Horváth Mihály i. m. I. 95, 409, 414, 416.; Pulszky Ferenc i. m. 136.; Perében, saját védelmében elmondott beszédében Batthyány nem tesz említést a had-, ill. pénzügyekről, amikor arra emlékeztet, hogy „Ich sah gleich Anfangs die Rätlichkeit gewisser Änderungen, zB. im Betreff der Staatschuld, Kroatiens, der Militärgrenze gar wohl ein, und war nicht abgeneigt, im geeigneten Momente Sr. Majestät demgemäss zu raten . . . Meine Tendenz und Aufgabe, wie ich sie erfasst, war daher einfach, die, so lange ich im Amte bleibe, keinen faktischen Eingriff in den legalen Zustand zu gestatten - eine Aufgabe, die leider in dieser schwierigen Zeit um so mehr scheitern musste, - da - wie mir erst jetzt klar - dieser legale Zustand von zwei Seiten angefeindet ward" - 1. Károlyi Árpád i. m. II. 198. 2 5 Horváth Mihály i. m. I. 449-450.; vö. Pulszky Ferenc i. m. 128., 136. 2 'Pap Dénes: A magyar nemzetgyűlés ... II. 253. 21 Horváth Mihály i m. I. 556.
