Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
1218 VARGA JÁNOS Az alsótábla üzenete, amely országos — azaz főrendeket is magában foglaló -választmányt indítványozott a földesurakat tökéletes kármentesítés mellett kényszerítő örökváltsági törvény készítésére kiküldeni, már december 28-án a főrendi tábla elnökének: István nádornak a kezében volt. E táblára születése vagy tisztsége jogán 1847-ben 159 személy kapott meghívást, akik közül a kormány megítélése szerint 101 a konzervatívokhoz, 58 a liberálisokhoz tartozott.10 1 Mielőtt a rendek üzenete a mágnásház tárgyalási napirendjére került volna, mind az ellenzéki, mind a konzervatív főrendek előzetes tanácskozáson alakították ki a kényszerítő örökváltság ügyében elfoglalandó álláspontjukat. A liberálisok Batthyány vezette konferenciája úgy döntött, hogy ha az ellentábor elfogadja az üzenet alapelveit, és a választmány kiküldését nem köti annak érdemi működését megbénító feltételekhez, akkor a kérdés körül, annak jelen stádiumában, nem indít vitát, hiszen bármely továbblépésnek választmány kiküldése a feltétele.10 2 A konzervatívok viszont, akik ha másból nem, az üzenetből egyértelműen megbizonyosodhattak, hogy a rendek többsége a kényszerítő örökváltság eszméjét támogatja, háromszor is - január 19-én, 20-án és 21-én -konferenciáztak Keglevich tárnokmesternél, míg végül — legalábbis látszólag — egységes álláspontot tudtak kialakítani. Az első és második alkalommal a rendi üzenettel kapcsolatban annyi javaslat merült fel, hogy eredménytelenül oszlottak szét. A harmadik értekezleten gróf Almásy Móric felszólította a tanácskozókat : ne álljanak el az előző diéta engedőleges törvényétől, hanem az országos választmánynak, amelynek ellenzése taktikátlan lépés volna, azt adják feladatául, hogy a királyi felszólításnak is eleget téve, az engedőleges törvény keretein belül a váltság megkönnyítésének módjairól hozzon valamit javaslatba. Vay Miklós a részleges könnyítésre már most valami konkrét döntést is akart hozatni, és annak kimondását szorgalmazta, hogy a földesúr a neki esetleg felajánlott kilencedváltságot köteles legyen elfogadni. De - egyébként korántsem eredeti — ötlete10 3 egy csomó ellenvetésre talált. Némelyek attól tartottak, hogy ilyen indítvány könnyen az egyházi tized ügyére is óhatatlanul átviszi a vitát. Mások arra hivatkoztak, hogy a könnyítés sokkal inkább a robot tekintetében szükséges. Erre Vay álláspontot változtatott, és azt indítványozta, hogy a váltság maradjon ugyan általában továbbra is engedőleges, de ahol a jobbágyok elismerten olyan anyagi helyzetben vannak, hogy a földesurat tökéletesen kármentesítve képesek magukat megváltani, ott a földesúr kötelezhető legyen a váltság elfogadására. E nézet mellett nyilatkozott Dessewffy Emil is, azzal a kiegészítéssel, hogy nem politikai, hanem bírói úton döntendő el: a jobbágynak van-e módja rá, hogy ura teljes kármentesítésével váltsa meg magát. Hosszú vita után szavaztak Almásy és Vay javaslata 101 L. MOL, Takáts-hagyaték, F. 76. No. 11. 328 - Ennél persze több volt a főrendi ház tagságára illetékesek száma, mert néhány tévedésből maradt le a meghívottak listájáról, egy-kettő, mint megyei követ (pl. Széchenyi István vagy gróf Andrássy Gyula) a rendek tábláján foglalt helyet, végül 17 mágnás - 8 gróf és 9 báró - azért nem gyakorolhatta részvételi jogát, mert csőd alatt állt. (L. erre MOL. Magyar Kancellária Levéltára, Acta Diaetalia II. V/2. 1847 : 698.) Megjegyzendő persze, hogy e 159 személynek sem mindegyike jelent meg, vagy tartózkodott mindvégig az országgyűlésen. 102Erre nézve lásd az 1848. január 18-án kelt rendőrjelentést (Allgemeine Verwaltungsarchive Wien, Ministerium des Innern, Polizei-Hofstelles, Akten, 1848 : 9.) 10 3 Ezt - a kötelező örökváltság első lépéseként - például a Pesti Hírlap számos cikkírója már 1847 első felében ajánlotta.
