Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
1210 VARGA JÁNOS — az engedőleges törvény korlátai ellenére is terjedni kezdett az önmegváltás hajlama. Mi sem tanúskodott jobban erről azon ténynél, hogy 1847-ben és 1848-ban négyszer annyi örökváltsági ügy fordult meg a Helytartótanács előtt, mint amennyivel 1840-től 1847-ig kellett foglalkoznia. Rövid egy és negyed év alatt 33 helységnek egésze, 6 olyan jobbágycsoport, amelynek tagjai egyazon földesúr úrbéresei voltak, továbbá egyedileg 11 jobbágycsalád kérte e kormányszervnél örökváltsági szerződése jóváhagyását, márpedig az úrbéresek ilyen irányú kísérleteinek tetemes hányada zátonyra futott, mielőtt a Helytartótanácsig eljuthatott volna.7 4 Kossuth, aki az örökváltság gyors és országos kivitelezéséhez semmi eszközt sem akart felhasználatlan hagyni, mindinkább meggyőzte önmagát, hogy célszerű, ha a törvényhozás olyan örökváltságot is engedélyez, amelynek során a jobbágy szabadulása fejében illetményének vagy a közlegelő - egyébként neki jutó - részének egy hányadát a földesúr örök tulajdonába adja át. Félrevezette őt az a körülmény, hogy az ország egyes körzeteiben a jobbágyok bizonyos — persze korlátozott számú - csoportjai valóban gazdaságuk fenntartásához nem éppen nélkülözhetetlen mennyiségben birtokoltak úrbériséget, illetőleg a földesúrral közös területet. Kossuth annyira mértéket tévesztett, hogy 1847 elején már azt állította: „ha a jobbágynak földben magát megváltani megengedtetnék, az ország tetemes része kis idő alatt meg volna váltva".7 5 A földben-váltság eszméjét — noha elsőnek konzervatív oldalon pendítették meg — Kossuth vitte be a liberális gondolkodásba, olyannyira, hogy 1847 folyamán a liberális sajtó - elvetve, illetőleg egészen vagy részben helyeselve — ismételten foglalkozott vele.7 6 Kossuth ellenzéki társainak véleménye e kérdésben megoszlott. Wesselényi például hajlott az eszme — legalábbis részleges — elfogadására.7 7 Pulszky szabályként a pénzváltságot 74 A kimutatás a MOL Helytartótanácsi Levéltára Departamentum Urbariale fondja Úrbéri Bizottságának és Úrbéri Kerületi Bizottságainak jegyzőkönyvei alapján készült; a vonatkozó számok a Kerületi Úrbéri Bizottságok protcollumaihoz: 1847: 602, 2431; 14. 598. 20. 969, 24. 324. 30. 533, 30. 577, 34. 056, 38. 172,40. 495,40. 499. 41. 584, 41. 585. 41. 598, 42. 365, 42. 398,43. 384, 44. 955, 44. 956; 1848: 1525, 8178; az Úrbéri Bizottság jegyzőkönyveihez: 1847: 602, 674, 676. 1801, 2428. 2431, 4457, 4495, 14. 582. 15. 706, 20. 994. 21. 372. 1848: 289, 373, 355, 363, 373, 1525. 1528,4222, 6569. 7 5 L. Kossuth „Örökváltság" c. cikkének fogalmazványát MOL, Kossuth-gyűjtemény, 1. 238. 7í Csak példaként hivatkozunk a Pesti Hírlap két vezércikkére. Az egyik szerint (1847. jan. 24.) a földdel történő megváltás valóban megfontolandó, mert alkalmazásával kiküszöbölhetők a tőkeszerzés nehézségei; de e megoldás csak a ritkábban lakott helyeken ajánlható, ahol a parasztföld és a majorság aránya kedvező. A másik (1847. márc. 9.) szerint az úrbéri földek egy részének átadása a földesurak számára az országos örökváltságnak valóban egyik lehetséges módja, de e megoldási forma „a nép előtt gyűlöletes". - Még olyan javaslat is elhangzott, amelynek értelmében az úrbériség meghatározandó hányada átmenetileg került volna a földesúr kezére. A „Zsoldos Ignác nézetei az örökváltságról" c. vitacikk (Hetilap, 1847. nov. 10.) névtelen szerzője például megoldásként azt indítványozta, hogy ha kötelező örökváltság esetén a becsbírák által megszabandó váltságsummát ugyancsak megállapítandó időkeret alatt a jobbágy nem tudja letenni, akkor ugyanazon becsbíróság állapítsa meg a váltságdíj tőkéjével egyenértékű föld mennyiségét, és igyekezzék rábírni az adózót, hogy e földterületet — lehetőleg egy tagban — zálogképpen engedje át a földesúrnak, aki ezt elfogadni is, de a törlesztéssel arányos részletekben, illetőleg a zálogsumma letételével egészében a jobbágynak visszaadni is köteles legyen. 7 7 „A föld vagy állomány egy részének - írta Zsibón 1846. aug. 16-án kelt levelében - a többiveli megváltása - úgy mint Poroszhonban, azt hiszem, még legkivihetőbb lenne. Ezt ha in thesi. vagyis annak elhatározását, ha ki lehetne vinni - mi remélhető - praktikus kivitele vagy létesítése igen
