Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
BATTHYÁNY ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 1199 De még más is történt az említett júniusi értekezleten. Az ellenzék már korábban is tudta, hogy az úrbériség az 1840-ben hozott engedőleges törvény alapján az egész országban általánosan aligha fog valaha is megszűnni, és ennek két legfontosabb oka a jobbágy pénztelensége, valamint a földbirtokosság egy részének negatív magatartása. Ezért hódított teret köreikben a gondolat, hogy az úrbériség magánjogi vonatkozásai ellenére is elsődlegesen közjogi kérdésnek tekintendő; következésképpen az államnak lehet és kell kötelezni a földesurakat az örökváltsági igények respektálására, és ugyancsak az államnak kell gondoskodni olyan hitelforrásról, amelyből a jobbágy a váltsági tőkét és kamatait előnyös feltételek mellett kölcsönveheti. De a feudális viszonyok leépülése még e feltételek biztosítása esetén is hosszú időt vett volna igénybe, hiszen a tényleges megváltakozás a jobbágy akaratától vagy nemakarásától függött volna. Az egész liberális táborban elsőként Kossuth jutott arra a meggyőződésre, hogy „haladéktalanul", „az egész országban egyszerre" kell kibontakozni az úrbéri viszonyokból, mert - amint Wesselényinek írta - a lengyel események fényében „az úrbér statusbetegséggé lőn", a galíciai mozgalom „az úrbéri kérdést elannyira homloktérbe löké, hogy ha ennek végmegoldásával késünk, vagy ki nem elégítő fellépésekhez nyúlunk, a nép is azzá leszen a kormány kezében a nemesség ellenében, mivé Galíciában lett", ,,a nemesség kaszára kerül, s e tor egyszersmind a magyar alkotmány s a magyar nemzetiség halálnapja lesz". Felvázolta Kossuth a megoldás módjára vonatkozó elképzeléseit is. A földesurakat, mivel a magyar arisztokrácia „inkább veszni fog, hogysem az úrbéri jogokat kárpótlás nélkül feladja", kármentesíteni kell; igen, de „materiális képtelenség", hogy az egész országban egyszerre keresztülviendő kármentesítés egész terhét a nép viselje. Mivel a jobbágyviszonyokat eddig bárhol vagy forradalmi csapással, vagy pedig úgy szüntették meg, hogy a váltság egy részét az állam vállalta, nálunk is az állam fizesse ki egyszerre a kárpótlás felét a nemességnek, a másik felét pedig törlessze le a jobbágy 10-12 év alatt, az úrbériség viszont, mihelyt a váltságösszeget az egész országra meghatározzák, azonnal szűnjék meg. Mivel pedig a jobbágy a földesúri kármentesítésnek felét is csak akkor képes fizetni, ha adókönnyítésben részesül, a nemesség osztozzon meg a néppel valamennyi közteherben, a jobbágy viszont jelenlegi adójának azt a részét, amelyet a nemesi adózás bevezetése levesz vállairól, fordítsa a váltságösszeg ráháruló felének törlesztésére. Ebből viszont következik, hogy az úrbér megszüntetésének feltétele a közteherviselés bevezetése.2 7 2 'Kossuthnak ezen ismert - Tinnyén, 1846. május 27-én kelt - levelét közölte Ferenczi Zoltán: Kossuth és Wesselényi s az úrbér ügye, Századok, 1902. 50-62. - Kossuth ezt a javaslatot megismételte egy „Vezércikk. (Programm)" című, 1847 elején a Hetilapba szánt cikkében, amelyet azonban a cenzúra nem engedett keresztül. „A néphez ekkint szóllok: - írta Kossuth - Fizettél eddig mintegy 10 millió adót, s azon kívül a jobbágyság viselte az úrbéri terheket. Adódból mintegy 5 milliót a nemesség leveszen vállaidról. — Te a 10 milliót és az úrbéri terheket együtt nem bírtad, 5 milliót most megkímélsz. Fordítsd ezen 5 milliót arra, hogy az úrbéri tartozásoktól magad megváltsad. -Ezen 5 millió törlesztési alapján a status oly tó'kére teszen szert, mellyel a földesurakat tökéletesen kármentesíti. Te tehát még vagy 20-25 évig fogod fizetni az 5 milliónyi közadó mellett ezen úrbéri váltság 5 milliót is, azaz annyi adót, mennyit ekkoráig fizettél, de füstpénzt nem fizetsz, robotra nem jársz, dézsmát nem adsz. És ha 20-25 év alatt amortizáltatik azon tőke, mely a földesúri osztályt úrbéri adózásodért kármentesíté, amint a robot és dézsma most mindjárt megszűnt: úgy az 5 millió adó is meg fog szűnni. - Ez az én tervem; ki jobbat tud, mondja el . . ." (A cikktervezet eredeti fogalmazványát 1. MOL, Kossuth-Gyűjtemény I. 239. sz.) - Ugyanitt visszautasította a Budapesti 4 Századok 1982/6
