Századok – 1982
Szabad György: Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán 1175/VI
1182 SZABAD GYÖRGY ságát mit sem csorbítja — azt kívánta Batthyány tudomására hozni, hogy „nekünk nem tetszik azon halogatás, hogy a pénz- és hadminister máig se erősíttette« meg, bár hisszük, hogy a fejedelmi szót hazugsággá, a szabadság ígéretét — ravasz csalássá aljasulni a megbukott cselszövők minden igyekezeteik mellett sem engedi a királyi becsületesség,. . . ha e megerősítés várakozásunk ellenére elmaradna .. . kérkedés nélkül biztosíthatjuk Önt és a hont, hogy valamint a múlt, úgy a jövő történet írás is bizonyságot teend afelett, hogy a szabadság iránti kötelességek teljesítésében Bihar nem volt, nem tudott és nem fog utolsó lenni soha!"3 5 A jobbágyfelszabadításról és a felelős kormányról szóló törvényjavaslatok szentesítése körüli bécsi huzavona miatti nyugtalanság március 25-én és 26-án arra késztette Kossuthot, hogy az alsótábla nyilvánossága előtt közölje, Batthyány és Deák Bécsbe utaztak jóváhagyásuk kieszközlése végett, anélkül azonban, hogy illúziókat kívánt volna ébreszteni útjuk sikerét illetően.3 6 Pesten pedig a közcsendi bizottmány március 27-én - mint ismeretes - már falragaszon is tudatta, hogy veszélyben van „a felelős kormány, szabadságunk és függetlenségünk ezen koronája s biztosítéka", minthogy „a régi országnyomorgató rendszer barátai arra kívánják bírni a királyt, hogy a had- és pénzügyet, tehát a nemzet idegét és vérét a nemzeti kormány kezeiből kivegye", s fejezte ki meggyőződését, hogy „ha kell", úgy „a nemzet vérét" is kész áldozni ennek megakadályozására.3 7 Ismeretes, milyen kedvezőtlenek voltak az ország támogatását maguk mögött érző Batthyányék bécsi fogadtatásának kilátásai. Hiszen már az uralkodónak a nádorhoz intézett és a magyar országgyűléssel nem ismertetett március 18-i kézirata, miután kénytelen-kelletlen megerősítette Batthyány kinevezését, zárófordulatában az udvari kancellária és a helytartótanács „törvényes működését" fenntartandónak rendelte.3 ' Az azt követő héten pedig nemcsak JelaŐié báni kinevezése vált befejezett ténnyé, mégpedig mindenekelőtt a „túlzó magyarok" kezébe kerülő hatalompolitikai eszközök ellensúlyozásának indokával, hanem tovább erősödött az udvarban a Magyarországnak juttatandó önkormányzat megszorítására irányuló szándék is.3 9 Batthyányval és Deákkal - mint ismeretes — március 27-én ismertették meg a Staatsconferenz által készített és az ígéreteket megmásító leirat tervezetét. „Sokat futkostunk, kértünk, okoskodtunk, fenyegetőztünk a főherczegeknél" — írta sógorának másnap Deák kétségek közt, de korántsem reménytelenül, hiszen így folytatta: „sikere fáradozásainknak nem volt ugyan tökéletes, de mégis reményt nyújt, s a holnap érkezendő válaszból lehet, úgy hiszem, valami jót csinálni".40 A csöppet sem illuzionista Deák reménykedése azt mutatja, érdemleges korrekciókkal biztathatták az udvarban Batthyányékat. Pedig valójában csak két — igaz, korántsem lényegtelen — engedményt tudtak már ekkor kiharcolni. Az egyik annak a kívánságnak az elejtése volt, hogy 3 5 Uo. 1848-41. 36 KÖM. XI. 694-695. 31 Horváth Mihály, III. 434. - Spira György: A forradalmi ország szíve 1848-1849. In: Budapest története IV. (Szerk. Vörös Károly. ) Bp. 1978. 31-32. 38 Károlyi Árpád, 1932. II. 609. - Károlyi Árpád, 1936. 32. 39 Horváth Mihály, III. 423-433,- Szőgyény-Marich I. 61-62, 65-69,218-222 - Károlyi Árpád, 1932, II. 610-611. - Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. Bp., 1981.1. 32-35. 40 Deák Ferencz beszédei. (S.a.r. KónyiManó.) 2. kiad. Bp., 1903. II. 206.
