Századok – 1982
Szabad György: Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán 1175/VI
BATTHYÁNY ÉS MAGYARORSZÁG ÖNKORMÁNYZATA 1181 nak szükségességére sem volt üres frázis, hiszen az aggodalom, hogy Bécsben útját állják Magyarország alkotmányos önkormányzathoz jutásának, jól érzékelhető volt. Ezekben a napokban, az államjogi törvényjavaslatok megszületésének, illetve jóváhagyásuk bécsi vitatásának napjaiban nemcsak a politikai tevékenység két fókuszában, Pesten és Pozsonyban fokozódott az aggodalom sorsukat illetően, s növekedett a rémhíreket is szárnyukra bocsátó feszültség.31 Komáromból például Halasy Ede másodalispán már március 21-én éjjel — tehát még a felelős kormánnyal foglalkozó törvényjavaslat megtárgyalása és Bécsbe való felterjesztése előtt — azt jelentette, hogy aznap este „a népnek különböző osztályaiból több százakra menő tagokból álló küldöttség jelent meg előtte, melly kijelenté, hogy miután azon hír kezd szárnyalni, mintha Ő Felsége által legközelebbi napokban megadott felelős magyar ministerium legfelsőbb helyeken akként szándékoltatnék alakítattni [!], hogy a katonai és pénzügyi (finánc) ministerek a császári ministeriumtól függésben maradjanak, ekképpen pedig Magyar országnak függetlensége veszélyeztetnék, szükségesnek látta az említett nép küldöttsége az ezen hírből származható nyugtalanságok megelőzése tekintetéből elvtársait azzal megnyugtatni: miszerint ezen szomorító hírből eredett keserűséget a törvényhatósági elnöknek a végett jelentendi be, hogy ... a minister elnököt arról minél előbb sürgöny által tudósítani szíveskedjék".32 Szemere Bertalan dezignált belügyminiszter válasza Batthyányék eltökéltségét illetően megnyugtathatta azokat, akik Komáromban amiatt aggódtak, hogy „a hadi és pénzügyi tárcza tovább is függésben maradna a birodalmi, a császári kormánytól", hiszen ezt felelte: „arról legkisebb tudomásom sincs, hogy ezen két tárczára nézve a függést legfelsőbb helyen ezután is fen akarnák tartani, azt ellenben mondhatom, hogy nekem és azoknak, kikkel én a ministeriumban részt venni óhajtók, eltökélett akaratunk a magyar nemzeti kormányt mindenben függetlenné tenni a császári ministeriumtól, miután épen ez a nemzeti kormánynak jelentése, és miután bár mi függés a felelősséget a nemzetre nézve csalódássá, a ministerekre nézve elvállalhatatlanná tenné".3 3 Azt, hogy Batthyányék mennyire maguk mögött érezhették a feszültségteljesen várakozó magyar politikai közvélemény támogatását az államjogi kérdéskörben, jól jellemzi többek között Bars megye közgyűlésének és a bihari „rendfenntartó" választmánynak a határozata is. A barsiak március 27-én azzal a pótutasítással látták el országgyűlési követeiket, hogy a folyó országgyűlés „mindaddig — míg a felelős ministerium egészen alakítva nem lészen, még az idegen katonaság e honból ki nem vonatik és a magyar katonaság a honba azonnal vissza vezéreltetvén a hon határin a magyar alkotmányra hitét le nem teszi, az [erdélyi] unió végetti kérdések egészen tisztára nem hozatnak és elvégre még a politikai status foglyok szabadlábra nem állíttatnak - el ne oszoltassék".34 A bihari választmány — post factum ugyan, de ez az időközben bekövetkezett tények ismeretének híján fogalmazott határozatban tükröződő eltökéltség komoly-31 Vö. Horváth Mihály, III. 417, 433-434. - Grossing, Helmuth 332-335. 3 3 A Komárom megyei rendfenntartó választmány határozata azt valószínűsíti, hogy a mozgalomban fontos szerepük lehetett a helybeli kisnemeseknek, akik a korábbi politikai küzdelmekből merített érveléssel a közteherviselés bevezetését a pénzügyi önrendelkezés megteremtésével junktimban levőnek tekintették. Vö. Szabad György: A pénzügy alkotmányos kezelésének igénye a reformkorban. In: Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. Bp., 1980. 245-258. 3 3 OL. H. 1. Miniszteri országos ideiglenes bizottmány, 1848-16. 34 OL. H. 2. ME. 1848-48.
