Századok – 1982
Gergely András: Batthyány Lajos a reformellenzék élén 1159/VI
BATTHYÁNY LAJOS A REFORMELLENZÉK ÉLÉN 1173 már nincs is messze, s ebben a feszült helyzetben Magyarország érdekeit sérti, hogy a külpolitikára befolyásunk nincs, s a nélkülünk intézett birodalmi külpolitika az abszolutizmus szövetségét keresi. Pedig a birodalom csak bitorolja az abszolút hatalom címét, hiszen jó részében, Magyarországon, alkotmányos rendszer van. S ha a birodalom két része között különbség van, ne csak Magyarország igazodjék e vegyes házasság követelményeihez, hanem Bécs is a magyar érdekekhez. A maga részérói ezen túlmenően az egész rendszer átalakítását követeli: „én előttem axióma, hogy ti. egyátalában nem fér meg ugyanazon kormánypálca alatt az uralkodás korlátlan rendszere a korlátolttal anélkül, hogy ezen két incompatibilitás egymásra corrosive ne hasson." Nem fogadja el azok véleményét, akik szerint kölcsönös engedékenységgel, egymáshoz hasonulással ez a rendszer működtethető. „Szerintem — folytatta — nem egyre megy ki, vajon a mutatkozó alkotmányos mozgalmak oda viszik-e a dolgot az örökös tartományokban, hogy maholnap egyik tartomány alkotmánya biztosítékul szolgáljon a másiknak, vagy hogy ezentúl is elnyomatván, Damoklész kardjaként ott függjön fejünk fölött az alkotmány eltörlésének veszedelme. Ausztria támasza belül szellemileg a bürokrácia, anyagilag a szuronyok, in ultima instantia a communismus" — vagyis, Batthyány szóhasználatában, a rendszemek a vagyonos-polgári elemek sem alkotván támaszát, a bürokrácia és a szuronyok rendszerét akár a vagyonegyenlősítők is kisajátíthatják.5 6 Beszédében az adminisztrátori rendszer bírálata kapcsán is taktikusan érvelhetett a vagyonos mágnások előtt azzal, hogy „az arisztokrácia rovására és a bürokrácia javára elkövetett vétkek"-ről van szó, s ha ezt a bürokratikus, a független állásúak számára teret nem engedő rendszert oltalmuk alá veszik, nem méltók a „mágnások táblája" névre többé. A válaszfelirat további vitája során, néhány nap múlva, joggal szögezhette le: beszédének három alapvető tézisét nem cáfolta meg senki. Nevezetesen, hogy „a nem magyar tartományokban de jure fennálló alkotmányosság nem respectáltatik kellőleg", továbbá, hogy „a külpolitikában tökéletesen desavuirozva találja magát azon faktor — ti. az alkotmányosság; G. A. -, melynek nyomát ott is fel kellene lelni"; s végül, hogy „ezen két tárgyra nézve Magyarországnak mind joga, mind érdeke forog fenn, hogy ügyeljen s felszóljon".5 7 Batthyánynak a birodalom alkotmányosságára és a külpolitika befolyásolására vonatkozó nézetei, hangsúlyoznunk kell, ekkor már nem tekinthetők egyedülállóknak. Mind az Ellenzéki Nyilatkozat, mind a Pest megyei követutasítás hasonló szellemben tárgyalja e kérdéseket. E néhány hónappal korábban, döntően Kossuth közreműködésével készült dokumentumok létrehozásában Batthyány nem vett részt. Mégis, hogy e kérdéseket ő fejtette ki az országgyűlés előtt - itt főként a külpolitikába való befolyás expressis verbis történő megfogalmazására gondolunk, amely az alsótáblán így nem hangzott el -, ismerve továbbá Batthyány régebbi, az ellenzéki állásfoglalásokat vitathatatlanul megelőző kijelentéseit, valószínűsíthetjük, hogy nagy szerepe volt ennek a koncepciónak a kialakításában. Annál is inkább, mert az ellenzéknek e politika realizálására irányuló tényleges kezdeményezései viszont immár egyértelműen Batthyány kezében futnak össze. 56 Uo. 50-51. 5 7 Uo. 129-130.
