Századok – 1982
Gergely András: Batthyány Lajos a reformellenzék élén 1159/VI
1170 GERGELY ANDRÁS Széchenyit. A házigazda akként nyilatkozott, hogy amíg remél, folytatja politikai küzdelmeit, s ha már nem remél, abbahagyja. Vendégei bevallották: ők már nem remélnek, mégis küzdenek.46 Batthyány konkrétan is megfogalmazta, hogy miután csalódott az országgyűlési reform megvalósításában, miben is remél. 1844 augusztusában a felső tábla ülésében mondta, s a kiemeléseket nemigen alkalmazó naplóban valószínűleg maga kurziváltatta: a „socialis reform" a politikusok reménye, vagyis a társadalmi, egyesületi téren történő tevékenységé.4 7 Ismeretes, hogy e politikai átorientálódást Kossuth szorgalmazta. Batthyánynak azonban kedvezőbb társadalmi és anyagi lehetőségei voltak megvalósítására. Most vitathatatlanul az egész mozgalom élére kerülhetett. Amíg eddig a kormányhoz közelítés, illetve a visszavonulás volt a régebbi döntési alternatívák egyik ága, most a vezetés kisajátítását is célul tűzhette ki. Nemcsak társadalmi téren. Wesselényi megvakult, Zsibóra húzódott. Deák visszavonult, betegeskedett. Az országgyűlés alsó tábláját vezérlő Klauzál maga is elégtelennek ítélte képességeit. Kossuthot a lapszerkesztéstől való elütéssel szinte kiszorították a vezetésből. Utóbbi számára ott volt ugyan Pest vármegye, de az anyagi lehetőségek korlátozottsága erősebb hátránynak látszott a társadalmi tevékenység, mint a hagyományos politika területén. A politikus Batthyány most újra döntés elé került. Ha a karriervágy, hatalomvágy kerekedik benne felül, könnyedén kisajátíthatja a politikai vezetést. De csak politikai céljai voltak, személyes céljai nem. A született nagyúr nem hatalmat — szolgálni akart. 4. Az ellenzéki politika szolgálata talán sohasem volt olyan nehéz a reformkorban, mint az 1844. évi országgyűlés bezárása után. Az eszmék és célok már megfogalmazódtak, sőt közismertté váltak, ezt a feladatot elvégezték. Közeli megvalósításukra viszont még nem látszott remény, sőt a kormány ellentámadásra készült, agilisén szervezte saját táborát. Emellett az ellenzéken belül taktikai nézetkülönbségek — például a centralisták és a municipalisták közöttiek - váltak érzékelhetővé. Az ellenzék vezetői tevékenységük súlypontját tudatosan helyezték át a politikairól a társadalmi térre. Látszólag a Széchenyi ajánlotta módszerhez fordultak vissza, valójában sem politikai követeléseikről nem mondtak le, sem a társadalmi tevékenységből nem szorították ki a politikát; ellenkezőleg, társadalmi tevékenységükkel politikai és gazdaságpolitikai célkitűzéseket akartak elérni. Batthyány kezdettől tevékeny részt vállalt a „sociális tér" elfoglalásában. Az 1842-ben létesült Iparegyesület, amelynek elnöke lett, szerény keretek között, de hatékonyan működött. Szervezője és részvényese lett a pesti cukorgyárnak. 1844 májusában pedig a megalakuló Kereskedelmi Társaság elnöke lett. A vállalkozás célul tűzte ki, hogy Magyarországot közvetlenül bekapcsolja a világkereskedelembe, elsősorban a magyar mezőgazdasági termékek exportja révén. E társaság megalakulásával egyidőben már egy védegylet alapításának szükségességét fejtegeti.4 8 Néhány hónap múlva azután meg-4 6 SZIN VI. 52. 4 7 Főrendi Napló 1843-1844. VI. 51. 4 8 SZIN VI. 61.
