Századok – 1982

Folyóiratszemle - Levine; Peter: A katonai behívóparancs megtagadói az amerikai polgárháborúban 1145/V

FOLYÓIRATSZEMLE 1145 nem katolikusok. Ahogyan azonban a háború folytatódott, és a katonaigény fokozódott, a legális és illegális utat kereső' szökevények között eltűntek a különbségek. Az első sorozáskor még meglévő tendenciák (például, hogy a politikai hovatartozásnál az etnikai hovatartozás kétszerte fontosabb motiváló tényezőnek látszik) eltűntek, egybemosódtak. A legális kibúvók csökkenése és a sorozás folytatása a szegényebb rétegek számára egyszerűen elkerülhetetlenné tette a bevonulást - vagy annak megtagadását. 1864 döntő változást hozott, eltörölték a megváltást. A következő pillanatban a helyettesek forgalmi értéke és ára megemelkedett, a helyettesítés pénzkereseti forrássá vált. Tömegek kerültek abba a helyzetbe, hogy a behívást legáüs eszközökkel már nem lehetett kivédeni. Az 1864-es sorozáson az ülegális utat választók száma több mint 100%-al nőtt meg. A szolgálatot megtagadók számának növekedése a dolog könnyűségében rejlett. Az adott hírközlési, tömegtájékoztatási viszonyok a háború közepette nem tették lehetővé, hogy a dezertó'rök után nyomozzanak, a lógás nem járt igazi kockázattal. A szerző szerint a sorozás, a (papíron) kötelező katonai szolgálat, mint a nemzeti politika kézzelfogható megtestesülése, komoly beavatkozást jelentett az átlagamerikai életébe. A nemrég bevándorolt, szegényebb réteghez tartozók megdöbbentek a gazdagok védelmén, az ellenük hozott sorozási törvényen, hiszen éltek még bennük az óhazából hozott emlékek. Az is igaz viszont, hogy a jómódú, bennszülött amerikaiak sem tolongtak a sorozóbizottságok előtt, csak ők legális módokon próbáltak kibújni a kötelezettség alól. Az a szükségesség, hogy a kormány kénytelen a nemzet távolabbi céljai (az ipari kapitalizmus megteremtése, a rabszolgaság eltörlése) érdekében az állampolgárok életébe közvetlenül beavatkozni, nagy tömegek számára nemhogy nyilvánvaló, de még elfogadható sem volt. A demokrata pártiak ellenállása a központi hatalom centralizálása ellen irányult, s tagadhatatlan, hogy a demokrata érzelmű területeken a legnagyobb a dezertálok, a behívással szembeszegülök aránya. Ahhoz azonban, hogy pontosan megértsük, mi is történt 1863-65 között - írja a szerző - az akkori amerikai társadalom sokkal alaposabb megismerésére lenne szükség. (The Journal of American History, Volume 67., No. 4., 1981. március, p. 816-834.) F. M. A folyóiratszemlét írták: Barda Beáta (В. В.), if], Barta János (В. J.), Erdó'dy Gábor (E. G.), P. Gábor Márta (P. G. M.), Fekete Miklós (F. M.), Menyhárt Lajos (M. L.) és V. Molnár László (V. M. L.).