Századok – 1982
Folyóiratszemle - Spieralski; Zdislaw:A Jagelló-szövetség a XV. század végéig 1137/V
1138 FOLYÓI RATSZEMLE ért egyet e szerzőkkel a parasztmegmozdulások tudatosságának túlhangsúlyozásában, s az ún. kompromisszum nélküliség teóriájában sem. A tanulmány írója egyoldalúnak tartja V. V. Mavrogyin azon megállapításait is, amelyekben a parasztháborúk centralizált katonai vezetését hangsúlyozza, mivel ezek a realitásnak aligha felelhetnek meg. L. V. Milov szükségesnek tartotta, hogy rámutasson azokra az alapvető különbségekre, amelyek objektíve léteztek a 17. század eleji és a 18. század végi mozgalmak között, majd bírálta az ún. korai orosz polgári forradalmak elméletét hirdető történészek téves megállapításait. A szerző elfogadhatatlannak tartja Sz. I. Thorzsevszkij koncepcióját, aki az 1773-1775. évi Pugacsov-féle parasztháborút „polgári mozgalomnak" íjiinősítette. A tanulmány írója ugyanígy tarthatatlannak ítéli Sz. G. Tominszkij felfogását is, aki a parasztháborúkat „a polgári forradalom előjátékának" tekinti, annak ellenére, hogy a tőkés termelési viszonyok csírái a 17-18. századi Oroszországban csak meglehetősen szerény keretek között jelentkezhettek. Nem tartja helytállónak a szerző J. I. Indova, A. A. Preobrazsenszkij és Ju. A. Tyihonov álláspontját sem, akik a Pugacsov vezette parasztháború időszakában kibocsátott proklamációk tartalmát, követeléseit polgári jellegűnek minősítették, s e mozgalom résztvevőinek politikai öntudatát jelentősen túlértékelték. Bár a szerző elismeri, hogy a paraszti osztályharc követeléseit megfogalmazó proklamációk tartalmaznak bizonyos „ösztönös demokratizmust", ugyanakkor — nézete szerint - e felhívások nem az egész elnyomott osztály szervezettségét, tudatosságát tükrözik, s hiba lenne, ha figyelmen kívül hagynánk a paraszti illúziók, az ösztönösség, illetve a tömegpszichológia tanulmányozását. A paraszti osztályharcban - a szerző véleménye szerint - fontos szerep jutott az orosz faluközösség (obscsina) intézményének is, amelyben „az önvédelem hatékony eszközét" látja. L. V. Milov rendkívül fontosnak tartja továbbá a 17-18. századi parasztmozgalmak pontos területi lokalizálását, mivel e tekintetben is gyakorta felületes, elnagyolt leírásokkal találkozunk. A szerző tanulmánya tehát figyelemre méltó vállalkozás, amely korrekt és elvszerű módon igyekszik hozzájárulni a 17-18. századi parasztmozgalmak ideológiai jellemzőinek, sajátosságainak tisztázásához. (Voproszi isztorii, 1981. 3. sz., sztr. 34-53.) V. M. L. JA. D. ISZAJEVICS: AZ UKRÁN KULTÚRA A XVIII. SZÁZADBAN A történetírás a váltás korszakaként értékeli az ukrán kultúra fejlődésében a 18. századot. A középkori szellemiséget ekkor szorítják háttérbe a modern kulturális irányzatok. A dominánsan egyházi, vallásos jelleget világias törekvések váltják fel. A folyamat háttereként három tényezőt emel ki a cikk szerzője. Általában a feudalizmus bomlását, ezen belül a kozákság szociális sajátosságait, ill. az árutermelési viszonyok terjedését. Ezt a folyamatot is gyorsította a politikai viszonyok konszolidálódása, amelyhez nagyban hozzájárult az Oroszországhoz történt csatlakozás. Végül a különböző szláv és más európai kultúrák kölcsönhatása befolyásolta az ukrán lakta területek kulturális folyamatait. Az orosz—ukrán kapcsolatok jelentőségét két szempontból is hangsúlyozza Iszajev is. Kiemeli a haladó irányzatok, alkotók (Lomonoszov, Ragyiscsev) hatását, valamint rámutat, hogy Balparti Ukrajna kultúrája kisugárzott a többi ukrán területre is. Ugyanakkor figyelemre méltó az a megállapítása, miszerint a korszakban meghatározó stílusirányzat, a barokk lengyel és ukrán közvetítéssel hatolt be Oroszországba. A barokk, konkrétabban az ún. „szarmata" barokk funkcióját úgy értékeli, hogy az a reneszánsz szellemiség szerepét játszotta az ukrán és részben az orosz kultúra történetében. Ez egyben -lévén szó a 18. századról - a korai felvilágosodás jegyeit is magán hordozta. A lengyel és Habsburguralom alatt álló ukrán területeken ellenreformációs funkciója volt a barokknak, kifejezetten klerikális vonásokkal. Tekintettel ana, hogy ezek a kulturális értékek összekapcsolódtak az idegen uralommal és
