Századok – 1982

Folyóiratszemle - Bemutatjuk a Geschichte und Gesellschaft c. folyóiratot 1131/V

FOLYÓIRATSZEMLE 1131 írásokat, próbálja meg a folyóirat egészére jellemző' történetszemléletet legalább fő vonalakban rekonstruálni. Ugyanakkor az egyes kötetek tematikájának lehetőleg tételszerű felsorolásával a kora-újkortól napjainkig terjedő időszak kulcskérdéseit érintő sorozat tartalmáról is részletesen kíván tájékoztatni. A Jürgen Kocka szerkesztette Theorien in der Praxis des Historikers с. füzet (Sonderheft 3.) а Sozialgeschichte 2. bielefeldi ülésének (1975. július 11-12) előadásait és azok vitaanyagát tartalmazza. A középkortól a harmadik birodalomig terjedő időszakot felölelő öt referátum szerzői elsőrendű céljuknak nem elsősorban az egyes témakörökre vonatkozó konkrét történeti mondanivaló kifejtését tekintették, törekvésük sokkal inkább a modernizáció elmélete kialakításának és alkalmazhatóságának egzakt történeti anyagon való kipróbálására irányult. A jövőre orientált módszertani útkeresés jegyében Winfried Schulze a forradalom előtti társadalmak vizsgálatának elméleti problémáival foglalkozik. Historiográfiai előtanulmánynak is beillő elemzése arra keres választ, milyen mértékben alkalmazhatók a feudalizmus politikai-társadalmi viszonyaira az ún. „szisztematikus társadalomtudomány" elméletei, fogalmai. A századforduló előzményeihez visszacsatolva, angol és francia analógiákat felvillantva leszögezi: a német kora-újkor kutatásában még nem történt meg az alapkérdéseknek az összjelenség tartalmilag és módszertanilag is elmélyült kutatásához nélkülözhetetlen pontos kijelölése, körülhatárolása (vö. a gentry-vita Angliában, vagy a polgárság felemelkedéséről folytatott diszkusszió Franciaországban). Nagy jelentőséget tulajdonít ugyanakkor a 19. sz.-i jogi pozitivizmustól örökölt szemlélettel szemben „forráshoz kötött fogalmi nyelv" megteremtését szorgalmazó Otto Brunner munkásságának, mivel szerinte csak az egykorú közeghez harmonikusan illeszkedő, elméletileg pontos és világos fogalmakkal rekonstruálható egy történeti képződmény belső struktúrája, s válik az történetiségében értelmezhetővé. „Az elmúlt vüág belső struktúráját újra felépíteni, a modern tudományok valóban tisztán elméleti, általánosan érvényes elemeit a jelenvizsgálat elemeitől leválasztani, s egy mástípusú múlt megragadásához, annak kategóriáinak hasznosításával azokat termékennyé tenni"ebben határozza meg Brunner a módszertani alapvetéshez szükséges elméleti kiindulás lényegét 1948-ban tartott bécsi akadémiai beszédében. Horst Matzerath és Heinrich Volksmann elemzése a modernizációs elméletnek a nemzeti szocializmusra való alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket boncolgatja. A tisztán az uralmi eszközök irányából történő megközelítést (totalitárius elv) éppúgy elveti, mint a marxizmusnak a fasizmus létrejöttét szerinte a kapitalista fejlődés elkerülhetetlen állomásaként értelmező felfogását. A korábbi interpretációk közös hibájának azt nevezi, hogy nem tudtak megnyugtató választ adni a fasizmus célkitűzései és valódi funkciója közötti ellentmondásokra. A vizsgálódás a fasizmus helyét és jellegét a modernizációs folyamat összefüggéseiben, össztársadalmi perspektívák közt elhelyezve keresi, s azt olyan ideológiai-politikai mozgalomként fogja fel, amely a korábbi fejlődés értékeit elutasítva, részben a múlt értékeiből építkezve próbált meg új világot létrehozni, amihez azonban a kor legmodernebb eszközeit volt kénytelen igénybe venni. Modernizáción a szerzők olyan össztársadalmi folyamatot értenek, amelynek lényegét az anyagi és a nem anyagi javak struktúramódosító növekedése, az e javakban való részesedés és a felettük való rendelkezés lehetőségének kiszélesedése jellemez a politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális szférában egyaránt. E modernizációs folyamat kiterjedtségében, ütemében - mint hangsúlyozzák - a gazdasági-társadalmi struktúra, a kollektív értékrend és tudat változásai során inkongruens jelenségek léphetnek fel ugyan, normális feltételek mellett az ellentmondások azonban feloldódnak, vagy legalábbis neutrolizálódnak. A gazdasági-politikai-társadalmi rend siettetett átalakítása Németországban azonban az első világháború utáni válsággal kapcsolatba kerülve a hagyományos értékeket hordozó magatartás olyan agresszív reakcióját váltotta ki, amely előkészítette az utat a modernség totális tagadása számára. Ebben a megközelítésben a fasizmus nem más, mint illuzórikus menekülés a modern társadalom problémái elől anélkül, hogy képes lenne tartós struktúrák kifejlesztésére, a társadalmi konfliktusok felismerésére és feldolgozására. Mindezek alapján a szerzők a fasizmust a modernizáció zsákutcájának és nem kerülőútjának nevezik. (A fasizmussal foglalkozik még W. Schieder: Agrarwirtschaft und Aussenpolitik im 3. Reich 1976/1, Ш. H. A. Winkler: Das nationalsozialistische Herrschaftssystem 1976/4 с. válogatása.) A történelmi fejlődés általános kérdéseit tárgyalja H. U. Wehler: Evolution und Geschichte с. kötete. (1976/4) Niklas Luhmann, szakítva a hagyományos szemlélettel, az evolúciót nem a korábbi állapotból a következőbe automatikusan átvezető egységes okfolyamatként fogja fel, hanem a szisztémák megváltozásának olyan formájaként, amelyben az adott rendszer variációs-szelekciós és stabili-