Századok – 1982

Történeti irodalom - A szeged középkori Acta tíz éve (1971–1980) (Ism.: Blazovich László) 1118/V

TÖRTÉNETI IRODALOM 1119 neti tipológiájához (55. tom.) című munka megírásához. Ezzel a kötettel lett kerek a helynévkutatás, a történeti földrajz témája az Actá-ban. Kristó nem elégedett meg a tipologizálással, elméleti, módszertani kérdésekről is hosszan értekezik. Komplex módszerrel dolgozva - például a törzsi nevekből származó helynevek vizsgálatakor - a történelem, a művészettörténet, nyelvészet, történeti földrajz, településtörténet oldaláról közelítve elemez. Tipologizálása során főképp az időhatárok (egy-egy helynév-típus mennyi ideig élt a helynévadásban) megállapítására törekedett. Módszerével mindenegyes helynévtípus névadásban játszott aktív szerepének időhatárai kitolódtak. Majd mindegyiké a 15. századig. Miközben kifejti nézetét a középkori helynévadás gyakorlatáról, a Bárczi Géza és Kniezsa István által kialakított elmélettel szemben újat fogalmaz meg. Ezzel kapcsolatosan is várat magára a legilletékesebbeknek, a nyelvtudomány képviselőinek a válasza. Kristó Gyula a fent említett adattárra támaszkodva dolgozik, újszerű következtetései ezért is elfogadhatóknak tűnnek. A templomok védőszentjeinek nevéből kialakult helynevek névadási gyakorlatának idejét az eddig elfogadott kezdetnél korábbra teszi. Jóllehet, a szerző csak hitelesnek tekintett oklevelek alapján dolgozott, megállapítását egy hamisnak ítélt oklevél számunkra valósnak látszó helynévi adatával is erősíthetjük. Hódmezővásárhelytől északra, a Tisza mellett fekvő Mártély község középkori birtokosa, a zalavári apátság templomának védőszentjétől, Szent Adorjántól vette nevét. +1019. S Adriani (PR VII. 494.), +1024. Zenth Adrianmartyr (Uo. 480.) Kristó Gyula óva int a csak helynevekre épülő történeti hipotézisek alkotásától. Minden alkalommal — pl. etimologizáláskor, az elnevezés időpontjának megállapításakor -a komplex módszert javasolja. Átolvasván a művet, némi hiányérzetünk pusztán egy végső, befejező összegzés elmaradása miatt támadt. Az említett három kötet helynév-kutatásunk fontos dokumentuma, kár, hogy a korlátozott példányszám miatt egybekötve nem válhattak kézikönyvvé. Megjelentetésük egy kötetben, országos kiadónál máig sem vesztett aktualitásából. A szegedi műhely kutatási irányait a sokrétűség jellemzi. A kutatógárda szívesen tekint többek közt Dél- és Kelet-Európa felé. A cikkek sorából mennyiségüket és mélységüket tekintve is markánsan rajzolódik ki ez a vonulat. Olajos Teréz bizantinológiai írásaiban a fflológia módszerével dolgozik. Megjegyzések Maurikios császár avar háborújának utolsó éveihez Theophylaktos Simokattés elbeszélésében címmel (58. tom.) az avarok ellenséget lekenyerező taktikájának bizonyításához szolgáltat fontos adatokat. A kagán két alkalommal eredménytelenül próbálkozott Priskos bizánci fővezér megnyerésével, Komentiolost, a másik parancsnokot viszont rá tudta venni, hogy tudatos szabotázsakciókkal ellenfele kezére játsszon. Olajos Teréz másik két dolgozatában: Theophylaktos Simokattés és történetíró elődje, Menandros Protéktor (66. tom.) és Theophylaktos Simokettés „Oikumeniké historié' című müvének keletkezéstörténetéhez (67. tom.) összehasonlító filológiai szövegelemzést végez. Munkásságához a széles körű nyelvtudás mellett a bizánci történelem vonatkozó korszakának alapos ismerete is elengedhetetlenül szükséges. Módszerére a tudományos erudíció, biztos szövegkezelés, a filológia eszközeinek avatott használata jellemző. A hét szláv felvilágosító szent egyikének, Szent Naumnak négy legendáját ismertetik, majd a legrégibb legenda magyar fordítását és - a Nagy-Moraviával kapcsolatos újabb kutatási eredményekre támaszkodva - a legenda egy, a magyar honfoglalásra vonatkozó mondatának új értelmezését adják Kristó Gyula és H. Tóth Imre A legrégibb Naum-legenda és a magyar honfoglalás című írásukban (58. tom.). Szent Gellért történetét kutatva jutott el Szegfű László a balkáni eredetű bogumilizmushoz és a 11. század első felének magyar ideológia-történetéhez. Az Ajtony tói Vatáig terjedő időszak történetét vallatja, a pogány és keresztény hitvilág jegyében élő emberek összeütközéseinek, egymásra hatásának tükrében. Az Ajtony mondáról írva - Az Ajtony monda (40. tom.) -feltételezi, hogy a nagyobbik Gellért-legenda forrásaként is felhasznált egykori Csanádról szóló hősi ének mellett a vele szemben küzdő marosi vezér történetét egy másik, Ajtonyról szóló, vele rokonszenvező, balladai hangvételű siratóének is megörökítette. Az egykori jokulátor-dal létének igazolására Mahmud Terdzüman Tarih-i Üngürüsz-át hívja segítségül. Szellemesen érvel a nagyobbik Gellért-legenda és a török szerző műve vonatkozó passzusainak összevetésével feltevése mellett. Szegfű László azonban maga is utal rá: csak a Tarih-i Üngürüsz teljes szövegkiadása után lehet eldönteni, hogy valóban létezett-e az Ajtonyról szóló siratóének. A Gellért-legendákhoz kapcsolódó tanulmányában - Gellért püspök halála (66. tom.) - a szerző arra a következtetésre jut, hogy a legendák írói áttételesen - a Gellért-őslegenda által - egy Gellért tragikus halálának történetét is megőrző sorsének elemeit is megörökítették a csanádi püspök halálának leírásában. Ugyanakkor