Századok – 1982
Vita - Szegfű László: Megjegyzések Thonuzoba históriájához 1060/V
VITA 1075 9. Hátramaradt még néhány kérdés megválaszolása, amelyet keresetlen közvetlenséggel - igaz, költői kérdéseknek szánva - tett fel Bollók János. Az első : „hogyan lehet, hogy középkori forrásainkban . . . egyetlen utalás sincs erre az összeesküvésre? "'2 8 Középkori forrásainkban nagyon sok eseményre nincs egyetlen utalás sem, azt mindenki tudja, aki nemcsak így, „per tangentem" találkozik a korai történelmünkben felmerülő problémákkal. hanem fáradságos, vesződséges munkával akar egyet-egyet tisztázni ezek közül. Vazul története kapcsán pedig már nagyon korán megindult a ködösítés, átfestés, hiszen az uralkodóház ősét kellett egy szent király (és esetleg szent herceg) elleni akció vádja alól felmentetni. (E témáról Váczy Péter, ifj. Horváth János, Györffy György, Kristó Gyula és sokan mások oly alapossággal értekeztek, hogy a szerénytelenség vádja nélkül nem kezdhetek ezek újbóli taglalásába, tehát az érdeklődőket az említett szerzők műveihez kell utasítanom.' 2 ' ) Szabadjon továbbá megjegyeznem, hogy István-ellenes összeesküvésre világosan utal a kisebb István-legenda.'3 0 Van azonban bírálómnak más kérdése is: „Ha Anonymus . . . következetes és egész művén végighúzódó szimbólumrendszert dolgozott ki, hogyan követhetett el olyan durva hibát, ami egy csapásra megszünteti egész szimbólumrendszerének érvényét; hiszen annak a nemzetségnek, amelynek feje . . . Thonuzoba volt. Tuhutum személyében állítólag honfoglalás kori őst kreált, ugyanakkor a besenyő nemzetségfőről félreérthetetlenül azt mondja, hogy Taksony fejedelem idejében telepedett be az országba." Valóban P. mester szerint Tuhutum magyar honfoglaló - így kreálta meg a szerző - és a Maglód genus őse, ugyanakkor Thonuzoba, aki Taksony fejedelem idején telepedett be az országba, besenyő és a Tomaj nemzetség vallja ősének. Ez utóbbi nem Anonymus leleménye, hanem így találhatta ezt a nemzetségi hagyományban és a népi énekekben, onnan átemelve és átszínezve építette be Gestájába. Úgy hiszem, éppen ezek az énekek sugallhatták azt számára, hogy hogyan építse fel saját konstrukcióját, ám ő maga világosan elhatárolja e kettőt: a mondait és a saját alkotását. Világosabban fogalmazva én próbáltam meg a kétféle históriát kapcsolatba hozni éppen a „disznók" említése miatt, s nem Béla király igaztalanul megvádolt notariusa. Kérdéses az is, hogyan képzelhettem a hildesheimi annalistáról, hogy Thonuzoba helyett esetleg apert ír. A középkorban a neveknek s az etimológiáknak igen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Csak egyetlen példa: tudjuk, hogy a Gizella név jelentése „női túsz, női kezes",'31 ugyanakkor Gizelláról II. Henrik császár nővéréről azt írja Herimannus Augiensis. hogy valójában „neve szerint" (iuxta nomen suum), mintegy „a hit túszaként" (fidei obses) adták Istvánhoz feleségül.'3 2 Hasonló példák tömegét lehetne idézni, de felesleges. Talán hasonló lehetett az Imrével kapcsolatos információ is: „szétszabdalta Thonuzoba. aki nevéhez híven, ami aper-t jelent, járt el". A bajor seriptor számára érthetetlen volt a név, de megjegyezte és le is írta a közérthető etimológiát. Nem állítom, sohasem is állítottam, hogy ez így történt, de történhetett így is. Bollók János úgy véli, hogy az a valóban „mesterséges családfa", amelyet P. mester Tuhutum esetében kialakít, azt hivatott bizonyítani, hogy „István anyjának nemzetsége szintén honfoglaló vezértől származott". Úgy gondolja, hogy ezt már a középkori krónikások is így értelmezték: „Kézai Gestája és a krónikák Tuhutum helyett következetesen Gyulának nevezik a honfoglaló vezért".' 3 3 Ha azonban perdöntőnek tekinti Konstantinos Porphyrogennétos művét - ahogyan feljebb állítja -. akkor tudnia kell, hogy a gyula külön tisztség, amely ugyanúgy örökletes már a magyarságnál, mint a fejedelmi méltóság vagy a karhai cím. Ha tehát Horkát karhának tekinti, akkor szigorúan véve apja, Tuhutum sem lehet gyula. (Vö. Kali karha -> Bulcsu karha. )'34 12 'Bollók: i. m. 101. 129 Váczy Péter: A Vazul-hagyomány korai kútfőinkben. Levéltári Közlemények, 18—19 [1940-1941]. 304-338.; - Horváth: i. m. 311.; - Vő.: Thuróczy János: A magyarok krónikája. Bp., 1978. 517-518.; - Györffy György: István király és műve. Bp., 1977. 375-378.; - Kristó Gyula: História és kortörténet a Képes Krónikában. Bp., 1977. 72-74. '3 0 SRH II. 399. 13 'Ladó János: Magyar utónévkönyv. Bp., 1978. 55. 13 2 Catalogus, 1142. '3 3 Bollók: i. m. 103. '3 4 Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzása, [kiad. és ford. Moravcsik Gyula] Bp., 1950. 178-179.
