Századok – 1982
Vita - Szegfű László: Megjegyzések Thonuzoba históriájához 1060/V
1070 VITA tése: 'sikló, csúszó' (főnévként is).8 6 De ha Gombocz Zoltán nem szimpatikus számára, legalább a történeti-etimológiai szótárban nézte volna meg az általa is példaként felhozott ildom szót. Itt is megtalálhatta volna, hogy „alapszava a török jil- 'siklik, csúszik' ige. A mong. jildam 'ügyesen sikló' a törökből való".'7 Hát ilyen alapos turkológiai és nyelvtörténeti felvértezettséggel rendelkezve az már magától értetődik, hogy a Tatun nemzetséggel kapcsolatos „többszörös etimologizálásom" egyszerűen lesöpri a tablóról, és ex cathedra kijelenti: „filológiailag elfogadhatatlan".8 8 Azt hiszem, kritikai észrevételei egyáltalán nem az én hipotézisem cáfolják. Mindezek ellenére nem állítom, hogy fejtegetésem hibátlan; nem akarok átesni a ló másik oldalára, ugyanis én nem nyelvészeti dolgozatot írtam, hanem csupán egy történeti probléma felderítésére tettem kísérletet. E hipotézisem akartam megtámogatni jól-rosszul nyelvészeti adalékokkal is. Ám az „abszolút-filológusok" számára is megszívlelendőnek tartom Pais Dezső alábbi eszmefuttatását: „Nem tudom, helyes volna-e a nyelvészet számára kötelezővé tenni bizonyos sablonná merevített' módszertani előírásokat, s ilyenek kedvéért lemondani olyan vizsgálatokról, amelyek más körökből meríthető adatanyag odavonásával vagy egyéb tudományágak eredményeinek és szempontjainak a hasznosításával több-kevesebb valószínűséggel sikeresek lehetnek. - Én is azt mondom, hogy kell és fontos a módszer a nyelvtudományban is, azonban a nyelvtudomány módszeres irányelvei közé be kell fogadni és érvényesíteni azt a szempontot is, hogy más tudományoK köréből is meríthet bizonyítékokat, amelyek nemegyszer többet érhetnek, mint a maga elszigetelt körére szorítkozó látszatbizonyítékok."8' Röviden ennyit a filológiáról. 6. P. mester buzgón lejegyzi az Árpád-dinasztia eredethistóriáját is. íme szemelvényesen: „ . . .Ügyek . . . Magóg király nemzetségéből való nemes vezére volt Szcithiának, aki feleségül vette Dentü-mogyerben önedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg Turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt ... Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, ezért hívták őt szintén Álmosnak."9 0 Kétségtelen, hogy a turultól való származtatás Álmos nemzetségével hozható kapcsolatba. Korábbi keletkezésű lehet Álmos születésétől is, amelyet azonban később az ő személyéhez kapcsoltak.9 1 Csakhogy az Árpád-dinasztia eredethistóriájában nem Emese szerepelt. Ez azonnal kiderül, ha összevetjük Anonymus és a krónikák elbeszélését. Az Álmos-monda nincs meg Kézainál, s a 14. századi krónika-kompozíció szerzője elhagyja művéből az Emese nevet.9 2 Emese tehát csak Anonymus Gestájában szerepel. Probléma: „disznó"-nak tekinthetjük-e Emesét is? Egyes kutatók elsiklanak efölött, mások tagadják ezt, és vannak, akik elfogadják. Kezdettől történtek kísérletek arra is, hogy az Emese név jelentését elmossák, személyét azonosítsák — feltehetőleg az elbeszélés eredetijében szereplő -Eneth-tel, Hunor és Magyar mondabeli anyjával.9 3 Úgy véljük, hogy a 13. században, amikor P. mester munkája keletkezett, az emse már egyértelműen „disznót", átvitten „vaddisznó-anyát" vagy egyszerűen csak „disznó-anyát" jelentett.9 4 (Pontosabban az emse olyan nőivarú sertés, amelynek még nem voltak malacai. A krónikabeli Eneth jelentése: szarvasünő.) Az, hogy a Gestában Emse van Eneth helyett - véleményünk szerint - Anonymus tudatos elírása. Nehéz választ adni arra, hogy miért pont nála őrződött meg a Thonuzoba-történet, miért éppen ő csempészte be a Moglout genust nemzetségeink sorába, s miért írta el az Eneth nevet Emese re, ha 8 6 Gombocz:i. m. Magyar Nyelv, 13 [1917]. 99-100. - Kiemelés tőlem : Sz. L. "'MNyTESz II. 88 Bollók: i. m. 104. "Páis: A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből. 107-108. 90 SRH I. 38. — A fordítás Pais Dezső után. (Vö. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról, [szerk. Györffy György] Bp., 1958. 99.) 9, Klaniczay Tibor: A régi magyar irodalom. I. [Egyetemi jegyzet] Bp., 1959. 16-17. 9 2 Györffy : Krónikáink és a ma|}rar^störténet. 44-45. Vö. még: SRH I. 114., ilL 249-250. ,3 Sebestyén Gyula: A magyar honfoglalás mondái. I-П. Bp., 1904. idézett helyek: I. 60-79., II. 309. - László Gyula: Hunor és Magyar nyomában. Bp., 1967. 57. 94 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Bp., 1944. 246.
