Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
I I A SZTAMBULBA VEZETŐ ÜT 1526-1528 203 golta. Minkwitz hadai is fölvonultak a sziléziai határon. Laski magyarországi „átkelése" fölért száz helyzetjelentéssel. . 77 A lengyelt tehát megjutalmazta I. János (várakat adományozott neki, s örökös szepesi főispánná tette), energikusan védelmére is kelt az ellene zúduló lengyel udvarnál — a Portára pedig azonnal (augusztus 26-án) elküldte Andreist Ibrahimhoz és Grittihez.178 Ma is nyilvánvaló, s akkor is annak kellett lennie: a szultán, aki már most is sajátjának tekinti Magyarországot, ha egymagában hódítja azt meg, nem fogja egyszerűen átengedni „szövetségesének?'. Az utolsó szempont, amit esetleg János király még figyelembe vehetett volna, a Statileora bízott francia egyezség semmi közvetlen haszonnal nem kecsegtetett (s mint azt alighanem Tarnówban is előre sejthették, 1528. október 28-án egy Magyarország számára majdhogynem lealázó megállapodást eredményezett Fontainebleau-ban).179 Azokban a napokban tehát, mikor Statileo a messzi Franciaországban az utolsó simításokat végezte a maga szerződésén — János király meghozta végső döntését. Ha megbékél vereségével és rábízza magát a lengyel közvetítésre, Laski sztambuli egyezsége holt betű marad. De nem békült meg, hanem fegyverbe szólította kíséretét, s 1528. november 3-án újra átkelt a lengyel-magyar határon. A magyar-török szövetség ezzel a gyakorlatban is hatályba lépett. * Végigtekintve azon két esztendő magyar külpolitikáján, amely II. Lajos halálától János király Tarnówból való hazatéréséig terjed, azt mindjárt megállapíthatjuk: a három feltétel közül, melyeket elengedhetetlennek kellett mondanom Magyarország megmeneküléséhez — már az első sem teljesült. Ha a török hajlandóságot is mutatott a Szapolyaival való alkura, Habsburg Ferdinánd elszánta magát igényei fegyver által való érvényesítésére. Ezek után az már tulajdonképpen mindegy, hogy a török közeledésének ára ütközött a második feltétellel (minthogy a Habsburgok elleni közös föllépést kívánta); s hogy a harmadik feltételt (a magyaroknak a másikkal kötött békéje jóváhagyását) sem a török, sem I. Ferdinánd nem szándékozott teljesíteni. Szapolyai János királynak a Habsburgokkal szembeni béketörekvése őszinteségéhez kétség sem férhet; a Portával való titkos kapcsolatfelvétel értékét az események drámai alakulása miatt nehéz lenne meghatározni. Egyértelmű ítéletre tehát nincs lehetőség, azt azonban nyugodtan merem állítani: az általunk ismert tények egyáltalában nem zárják ki, 17 7 Zsigmond haragjának ad kifejezést a magyar követ előtt 1528. május 22-én, Acta Tomciana X. N. 264.; Wieczwienski követ útja Tarnówba i. m. N. 233, Poüecha IV. 7. 1.; Csak Ferdinánd lemondása hozhat békét: Brodarics és Frangepán F. levele Tomickinak, Acta Tomiciana X. N. 343 (július 18.); János király elzárkózó válasza Zsigmondnak, a béke elvi kizárása nélkül, aug. 26-a körül: i. m. N. 377-78.; Az otthoni helyzetre jellemző, hogy maga Szalaházy Tamás, Ferdinánd magyar kancellárja írta meg június 3-án királyának: „Joannes vulgo desideratur": AneKca MBHM, CnoMeHHu,N Cp6a y yrapcKoj, Xpea-rcKoj H CnaBOHHjH. HOBH Caa, 1910. N. 8. 17 'taski jutalma: EK Kaprinay in Qu. 53. köt. N. 94.; Az aug. 26-i (16-i? ) futár: EK LEO Ν. 39., hogy Andreissel azonos: Történelmi Tár 1903, 205. 17 ®Az okmányokat ld. Charrière-nél, ill. Szalay L. Adalékok 88. sk. 1.; az értékeléshez-.Bárdossy L. 75.
