Századok – 1981

Székely György: Emelkedő és hanyatló városok Európában a 17. század első felében 714/IV

Székely György: EMELKEDŐ ÉS HANYATLÓ VÁROSOK EURÓPÁBAN A 17. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN Hangsúlyozva, hogy a városok népesedési tendenciája csupán egyik tényező azok fejlődésének alakulásában, vagy inkább könnyen megragadható jelzője a város nagyságának, jelentőségének, mégsem háríthatjuk el magunktól azt a feltűnő jelenséget, hogy még a 17. század első felében is érvényesült a nagy világgazdasági, forgalmi átrendeződés hatása a városok életében. így emelkedett a legnagyobbak közé Lisszabon, több mint 100 000 lakossal a 17. század elején. Ezt a várost Szepsi Csombor Márton (1594-1623) telkibányai tanító számon tartotta a korabeli világ emporiumaként.1

De nem szabad azt hinnünk, hogy az emelkedő tendencia országonként arányos fejlődést vont maga után. A 16-17. századi Anglia népesedése és városfejlődése nem volt területileg arányos. London gyorsan nőtt, a London körüli grófságokban és Közép-Angliában állandó volt a növekedés - viszont az ország némely részén, különösen nyugaton, északon és Kentben a keresztelési és temetési jegyzékek tanúsága szerint a népesség hanyatlott. Még nem bomlott fel a helyi ipar és kereskedelem, a város és vidék egymást kiegészítő szerepe, hagyományos kapcsolata. De föléjük az új nemzeti piac kezdett kibontakozni, amelyben a helyi piacot ellátó tartománybeli várost kiszorította a metropolis, amely az egész országot a maga tartományának kezdte tekinteni. Ezt a nagyvárost nevén nevezve, London befolyásának szakadatlan előretöréséről van szó, nem csupán a gazdasági és társadalmi életben, de a politikában és a vallásügyben is. A főváros ellátását mind tágabb országrész biztosította. De a város társadalma és a polgárság funkciói is megújultak, a középkorban ismeretlen intézmények élénk központjává fejlődött az angol főváros. Megalakult a brit Keletipdiai Társulat (1600). Első vállalkozása Woolwichből indult ki. A népesség gyarapodása rohamos volt Londonban: 1600-ban több mint 200 000, 1605-ben 225 000, 1650-ben 350 000 volt a lélekszám. A nagyváros az egyik legnépesebb volt Európában, élelmezése a piac és az angol mezőgazdaság fejlődését, belteijessé válását mozdította elő. Az angliai termelés mindennel el is látta, csak halat kellett kívülről hozni. Az Angliát megjárt Szepsi Csombor Márton így csodálkozott el ezen az árukereskedelmen: „Az nép Londinumban oly bő, ítélné ember mindennap sokadalom benne. Hallottam, hogy minden jövevényen kívül mindenkor találtatik háromszázezer ember benne, kenyér kell hiszen ezeknek. Bizonnyal mondhatom nincsen oly hét, melyen másfélszáz ökröt, ezer juhot le nem vágnának benne. Hol azonfelett az égi madarak? Hol az tengeri halaknak sokasága? " London azonban Angliában is csupán egy volt! A korai Stuart-uralom országában a 1Jean Delumeau: La civilisation de la Renaissance (Paris, 1967) 619.; Barta János és Klanjczay Tibor (szerk.): Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból I. rész (Bp., 1951) 528, 533.