Századok – 1981
Makkai László: Bethlen és az európai művelődés 673/IV
678 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA közül nagy sokan az igazság mellől elesvén, pokolra szállottanak, és ilyen módon az fiaknak is utánok kellene menni. Távol legyen az!"1 1 Ez a teológiailag megfellebbezhetetlen, a rendi kiváltságokat elvben tisztelő, gyakorlatilag azonban megkerülő elmélet a valóságban korlátlan hatalmat enged az uralkodónak, aki meghallgatja tanácsosait, de maga dönt. A Bethlen igazolására készült korabeli királytükrök szerzői egyenesen földi istennek, Isten képének mondják a fejedelmet. Milotai Nyilas Istvánnak a XX. zsoltár magyarázata formájában írott királytükre szerint „Valami az fő az testben a tagoknak, azon az felső méltóságbeli ember az emberi társaságnak ... az miképpen Isten nélkül soha senki el nem lehet, meg nem maradhat, el kell veszni, azképpen az emberi társaság földi isten nélkül csak zűrzavar, elegy-belegy veszettség, sokfejű vad, kik csak mindenkoron veszőfélben vadnak."12 Pataki Füsüs János a hatalom gyakorlását a hajósmester tevékenységéből kölcsönzött képsorozattal jellemzi: „Nem jót kívánnak annakokáért az közönséges polgári társaságnak mindazok, valakik az ó és új keresztyénség nélkül való anabaptistákkal egyetemben azt kiáltják, hogy a magistratus az országban nem szükséges. Szintén úgy cselekesznek azok, mint mikor a hajót csak szabadon bocsátják, kormányos mester nélkül az veszedelmes tengeren ..." „Ügy éljen az király az tanácsosokkal, miképpen a fő hajósmester az sok evedzősökkel; noha sokan vonszák az hajót, de azért az egész hajónak főképen való gondját csak a hajósmester viseli. így kell az királynak az egész országnak és polgári társaságnak kiváltképen való gondját egyedül magának viselni. Mert ha teljességesen csak az tanácsosokra bízza magát és az országnak sok habok között ingadozó bárkáját: az királynak és az országnak gondviselése nagy fogyatkozások nélkül nem lészen" .. . „Az mely király avagy fejedelem az népet szereti és azoktól ő is szerettetik, nem különben tündöklik birodalmában, mint az jó házigazda az ház népe között, fő hajósmester hajójában az evedzősök között, az embernek szíve a több tagok között és az fényes nap az holddal egyetemben az több ragyogó csillagok között, sőt az kedves, Isten személyét viselő király az itt az földön, az mi Isten az égben."1 3 A fejedelmi hatalom, bármennyire is független a nép, sőt a tanácsosok akaratától, mégsem abszolutizmus tehát Bethlen teoretikusai szerint, akik a hagyományos kálvinista teokrácia alapján állva, népjóléti uralmat követeltek az uralkodótól. Erdélyben és a hét vármegyében ennek különös hangsúlyt adott az, hogy a kálvinista prédikátorok többnyire nem nemesi, hanem mezővárosi cívis, vagy éppen falusi jobbágy származásúak voltak, s nemcsak rokonságuk, hanem leszármazóik sorsát is szívükön viselték, hiszen az utóbbiak visszasüllyedtek a jobbágysorba, ha nem mentek maguk is prédikátornak. A hatalomgyakorlás morális kötöttsége így náluk nem üres frazeológia, hanem konkrét társadalmi érdek volt, amellyel Bethlennek számolnia kellett, ha az egyedül számottevő tanult réteget, az egyházi értelmiséget maga mögött akarta tudni. 11 Pataki Füsüs János i. m. 11-12. 12 Milotai Nyilas István: Szt. Dávidnak huzadik soltárának rövid praedicatiok szerint való magyarázattya, melyben mind az istenfélő' igaz jó fejedelmeknek, mind az keresztyén községnek tisztek megábrázoltatik és elejekben adatik. Kassa, 1620. 17. Hasonlóképpen a fejedelem iránti engedelmességre int Szepsi Csombor Márton az Udvari scholá-ban (Szepsi Csombor Márton összes művei. Bp., 1968. 82.) stb. 1 3 Pataki Füsüs János i. m. 289-290. Vö. Barcza József: Bethlen Gábor, a református fejedelem. Bp., 1980. 84., Magyar gondolkodók i. m. 85.
