Századok – 1981
Trócsányi Zsolt: Bethlen Gábor hivatalszervezete 698/IV
Trócsányi Zsolt: BETHLEN GÁBOR HIVATALSZERVEZETE Tanulmányunkban Bethlen Gábor hivatalszervezetével kívánunk foglalkozni — közelebbről erdélyi hivatalszervezetével, hiszen Bethlen igazgatja az 1619 után uralma alatt levő, időszakonként változó kiterjedésű magyarországi területeket is, ezek igazgatásának kérdése azonban nem lesz tárgya dolgozatunknak. A hivatalszervezet kérdése az állam kérdéskomplexumán belül a végrehajtó hatalom kérdése - értelmezés szerint a végrehajtó hatalom egészéé vagy csak a szorosabban vett szervezeté. Foghatjuk fel bővebben vagy szűkebben a kérdést aszerint is, hogy a szervezet egészét ábrázoljuk, a fejedelem személyes jellegű kormányzati tevékenységétől a helyi igazgatás legalsó szerveiig, vagy csak a központi kormányzatot. Dolgozatunk most ezt a központi kormányzatot mutatja be, de nemcsak mint szorosan vett hivatalszervezetet, elsősorban arra kívánva választ találni: mi a novum Bethlen erdélyi központi kormányzatában, mi ennek a kormányzatnak a jellege, az európai államfejlődés melyik típusába tartozik? Mindehhez vázoljuk fel kormányszervenként Erdély kormányzatának azt a közel háromnegyed évszázados rendjét, amelyet Bethlen Gábor 1613-ban örökül kap, s vessük velük egybe Bethlen kormányszerveit. A fejedelmi kormányzat legfelsőbb szerve, a fejedelmi tanács, a középkori Magyarország királyi tanácsának erdélyi jogutódja. A tanács csak félig része a végrehajtó hatalomnak, nincs intézkedési joga. De nincs döntési joga sem; a fejedelem azt fogad el állásfoglalásaiból, amit jónak lát. A „döntés-előkészítő szerv" meghatározás illik rá. Tagjait a fejedelem nevezi ki, részben az erdélyi mértékkel mérve nagy arisztokrácia soraiból, részben katonai vagy kormányhatósági karrierrel felemelkedettek közül. Általában tagja a tanácsnak 1 —2 szász főtisztségviselő is. A tanácsúri tisztség általában élethossziglan szól. Bethlen Gábor uralkodása idejéről 30 tanácsúr neve ismeretes; a tanácsurak teljes száma aligha vagy csak minimálisan lehetett ennél magasabb. A 30 tanácsúr abszolút többsége, 19 személy a „régi" arisztokráciába tartozik. 2 személy szász főtisztségviselő. Meglepően nagy a frissen felemelkedők kategóriája: 7 személy tartozik ide. Hárman közülük (Rhédei Ferenc, Petneházi István és Bornemissza János) katonai érdemeiknek köszönhetik az államapparátus csúcsára való feljutást, négyen (Pécsi Simon, Kassai István, Sarmasági Zsigmond és Fráter István — az utolsó tanácsúri rangja bizonytalan) a polgári kormányzatban szerzett érdemeiknek. Különleges eset Kovacsóczy Istváné és Bethlen Istváné. Az első, Bethlen kései éveinek fejedelmi kancellárja, fia Kovacsóczy Farkasnak, a Báthoriak kancellárjának. Apja 1594-ben, a törökbarát főúri párttal való véres leszámoláskor veszti életét. Ő maga szinte egészen lentről kezdheti újra. Túléli Bethlent, kancellári
