Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
976 JESZENSZKY GÉZA Sok találkozási pontjuk ellenére 1914-ig volt Steed és Seton-Watson között egy lényeges különbség: míg az előbbi ifjúkorától fogva a német politika kérlelhetetlen kritikusa volt, és tulajdonképpen egész bécsi tevékenységét a német tervek meghiúsításának a szándéka vezérelte, skót barátja tanulóévei alatt egy másik Németországot ismert meg, és bízott benne, hogy a német politikában az fog fölülkerekedni. Amint a Spectator-nak írta, „a jövő természetes szövetségese a három nagy teuton nemzet, Britannia, Amerika és Németország", és a világ békéjét a legjobban ez biztosíthatná. „Anglia a természetes közvetítő Franciaország és Németország között", s az entente cordiale kiegészítője a rapprochement Németországgal.84 Ebből fakadt az is, hogy - saját bevallása szerint — ekkor még teljesen szemben állt a Monarchia nemzetiségi kérdését osztrák- és németellenes nézőpontból bíráló francia iskolával, Chéradame, Léger és Denis munkáival. „Ausztria—Magyarország jövőjé"-ről vallott optimista fölfogását 1907 áprilisban befejezett kisebb könyvében is közzétette.85 Mondanivalójának lényege az volt, hogy valamennyi nagyhatalomnak érdeke a Monarchia fönnmaradása, de még inkáb érdeke ez az ott élő népeknek, ezért tévednek azok a publicisták, akik összeomlását jósolják. Komoly veszélyként a szeparatizmus csak Magyarországon jelentkezik, de a különválással a magyarok veszítenék a legtöbbet, hiszen belső nemzetiségi és szocialista ellenzékükkel szemben is alulmaradnának, még inkább Oroszországgal szemben. A Konstantinápoly felé törekvő orosz politikával szemben az egész Monarchia föderalizálása lenne a legjobb ellenszer, ennek egyetlen komoly akadályát a magyarok magatartása, „az erőszakos asszimiláció őrült politikája" képezi.8 6 1907 májusát Seton-Watson — már formálisan is a Spectator tudósítójaként — Észak-Magyarországon töltötte, főként a szlovákok helyzetének a tanulmányozásával. Magyar beszélgetőpartnerei (többek között Chudovszky rózsahegyi ügyész és Concha Győző jogtörténész egyetemi tanár) csak tovább rontották a szlovák barátai és a júniusban Budapesten megismert nemzetiségi képviselők által a magyar politikáról benne kialakított képet. „Magyarországi benyomásaim kedvezőtlenebbek, mint valaha. Ha jól ítélem meg, az ország egész politikai élete korrupt és rothadt, és a magyar hegemónia épülete lassan, de biztosan összeomlóban van. [ . . . ] A választás lehetősége még a tizenegyedik órában is nyitva áll, de az uralkodó osztályok túlságosan esztelenek és korruptak ahhoz, hogy jól válasszanak. Két éven belül új útra kell lépni, máskülönben elkerülhetetlen a társadalmi forradalom."8 7 Noha az angol közvélemény ekkor még távol állt attól, hogy magáévá tegye Seton-Watsonnak a magyarokat ilyen élesen bíráló felfogását, sőt — fölkérésre — egy sor közéleti személy foglalt állást Magyarország mellett, hangsúlyozva a magyaroknak az angolhoz hasonló alkotmányos múltját, az európai kereszténység érdekében hozott áldozatait, liberalizmusát, szabadságszeretetét, sportszerűségét, fontos európai szerepét,8 8 elsietetten örvendezett a Budapesti Hírlap, hogy „a Times magyargyűlölő poli-84 Spectator, 1906. máj 27., szept. 9. 8SScotus Viator: The Future of Austria-Hungary and the Attitude of the Great Powers. London, 1907. 86 A könyvben foglalt bírálatot értékelte Magyarországon Az Újság, az Egyetértés viszont Mocsáry elutasító kritikáját közölte, 1907. júl. 20. 87 R. W. Seton-Watson - Miss Lorimernek, 1907. jún. 24. Idézi//. Seton-Watson: id. tan. 30. 8 8 British Tribute to Hungary and Its King . . . Ed. LouisFelbermann. London, 1907.
