Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
A KOALÍCIÓ ÉS ANGLIA 973 Emil a magyar függetlenségi párti vezérek jóváhagyásával, ha nem egyenesen az ő ösztönzésükre cselekedett [ . . . ] Egy ilyen lépésből Kossuth és Apponyi urak azonnal politikai tőkét kovácsolnának [ . . . ] Még egy magyarországi kereskedelmi képviselet létesítését sem a tényleges brit érdekeltségek fontossága indokolná, hanem csupán a jelenleg még nem létező brit érdekeltségek megteremtése és támogatása. [. ..] Számomra úgy tűnik, hogy kereskedelmi szempontból nem indokolt az új kezdeményezés. Politikai szempontból nem szolgálja érdekeinket, ha az a benyomás alakul ki, hogy belebonyolódunk a magyar Függetlenségi Párt Ausztria elleni gyakorlatilag nyílt küzdelmébe, s nem látom előnyét olyan politikai konzulátusok létesítésének, amelyeknek egyetlen »raison d'etre«jük a Habsburg-monarchia két felét jelenleg elválasztó nézeteltérések kihangsúlyozása lenne." A Kereskedelmi Osztály vezetője, Algernon Law, egyetértését fejezte ki, Barrington szintén „a magyarok politikai törekvéseit szolgáló" javaslat elejtését javasolta, Hardinge pedig kifejezetten „politikai okokból" javasolta ugyanezt, hozzátéve, hogy szükség esetén a javaslatokat újból elő lehet venni. Grey megjegyzés nélküli kézjegye szentesítette alárendeltjei döntését.73 Mi okozta, hogy a kezdeti élénk érdeklődés után a Foreign Office visszatette a „magyar kártyát" a talonba? Bizonyára nem az Eighty Club egyes tagjainak állítólagos bordélyházi kalandjai fölötti fölháborodás. Láttuk, hogy a kezdeményezés Fitzmauricetól eredt, aki nem osztotta sem Reich, sem Crowe nézeteit Németország „országunkkal szembeni eltökélt szándékairól", s Magyarországot nem Németország ellen akarta kijátszani. De az új Foreign Office-ban Fitzmaurice magára maradt, „oroszellenes nézetei a brit külpolitika korábbi korszakát tükrözték, csakúgy mint kísérletei, hogy ápolják a jó viszonyt Berlinnel",74 rövidesen meg is vált a külügyminisztériumtól. Németellenes céllal viszont nem akartak Magyarországgal foglalkozni, nemcsak az ekkor még jó britosztrák—magyar viszony miatt, hanem elsősorban azért, mert 1914 előtt a brit külpolitika nem ingott meg a Monarchia fölbomlásának ellenzésében, inkább az egész alakulat politikájával kapcsolatban voltak reményei, elvárásai. Különben is Anglia ekkor már az Oroszországgal kötendő entente-ra építette számításait, azzal pedig nem versenyezhetett a magyar függetlenségiek kínálta alternatíva. Az eleve a status quo alapján álló brit külpolitikai vezetés komolyan nem mérlegelhette az egymásra közismerten nagyfokú bizalmatlansággal tekintő népekből és államokból létrehozandó új formáció tervét Németország délkeleti irányú terjeszkedésének meggátolására, fölbomlasztva egy bármennyire is gyenge, de létező nagyhatalmat, amelyet nyilvánvaló balkáni érdekei szembe is állítanak Németország ilyen törekvésével. A magyar belpolitikai helyzet szerény ismerete is komoly kétségeket ébreszthetett a Reich-féle (és valamennyi későbbi) fölkínálkozás realitása iránt. Az angol diplomácia tisztában volt azzal, hogy még a Függetlenségi Párton belül is több híve van a német szövetségnek, mint bármilyen francia, angol vagy esetleg orosz orientációnak.75 Ezen túlmenően sem a koalíciós kormány stabilitásáról, sem vezetőinek államférfiúi kvalitásairól sem volt túl jó véleménye az angol külpolitikusoknak. Végül a javaslatnak talán a legsebezhetőbb pontja Magyarország soknemzetiségű jellege volt. Hogyan lehetne 7 3 )rO 371/7, Crowe, Law, Barrington és Grey följegyzése. 74 Steiner: i. m. 108. Vö. Monger: i. m. 290. 7S Diószegi id. tan. (Századok 1973) 5-9. - Vö. Dolmányos i. m. 249-253.