Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a formálódó Berlin-Róma tengely árnyékában 924/V

MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJA AZ 1930-as ÉVEK KÖZEPÉN 943 Sztójaynak küldött - imént említett - április 15-i utasításában Kánya három módon látta elképzelhetőnek egy Berlin-Prága közötti megállapodás káros kihatásainak semlegesítését. Első helyen Németországnak a római jegyzőkönyvekhez történő csatlakozását említi. Másodikként egy — konzultatív egyezménnyel kiegészített — magyarnémet barátsági szerződést lát elképzelhetőnek, „mely természetesen nem irányulna a két állam jelenlegi barátai egyike ellen sem és a konzultatív egyezményt a Magyarországot és Németországot közösen érdeklő ügyekre mondaná ki". Ha Berlin egyik javaslatot sem fogadná el „és arra sem volna hajlandó, hogy maga tegyen a súlyossá vált helyzet orvoslására javaslatot, talán meg lehetne kísérelni egy barátságszerződés megkötését, amelyet Németország kezdeményezne". Sztójay ekkortájt Budapesten tartózkodott, ezért - az utasítást végrehajtandó -csak 25-én tudott Bülowval tárgyalni. A közbülső időben Mackensen Kányánál járt, hogy a lengyel miniszterelnök közeli budapesti látogatásáról érdeklődjön. A külügyminiszter felhasználta az alkalmat, hogy a megnemtámadási szerződés tervével kapcsolatos — április 15-i utasításában részletezett — aggályait, majd annak kapcsán a német külpolitikával szembeni keserű elégedetlenségét, meglehetősen éles szavakkal, kifejezésre juttassa. „Hangsúlyoztam — olvasható a feljegyzésében —, hogy soha nem voltam barátja a magyar-német barátság kifelé való erős hangoztatásának, mégis azt hiszem, hogy Németország tartózkodó magatartása velünk szemben már túllépi a megengedhető határokat. Állandóan fáradozunk már évek óta azon, hogy az osztrákokat közelebb hozzuk a németekhez, de Berlinben ezen a téren mindig csak visszautasító vagy kitérő válaszokat kaptunk. A magyarországi német kisebbségek bujtogatása most sem szűnt meg!" Utalt a márciusi római találkozóra, ahol Magyarország ismét síkra szállt Németországnak a felvétele érdekében. „Németország . . . mindezt hideg közönnyel fogadja, és barátságos magatartásunkra azzal válaszol, hogy Prágával, mindennemű magyarellenes kampány központjával, hosszú időre normális viszonyt akar létesíteni." Sztójay az utasítást sokkal nyugodtabban, ugyanakkor minden részletére kiterjedően — a vonatkozó német forrás szerint nem mindig világos okfejtéssel — hajtotta végre. Bülow államtitkárt a magyar kezdeményezés váratlanul érte, ezért nem is adott egyértelmű, végleges feleletet. A magyar propozíciókat inkább csak tudomásul vette; ígérte, hogy azokat Neurathtal megbeszéli. Ám - legalábbis a követ jelentése szerint - a maga részéről „diszkutábilisekneK' minősítette. Mindenesetre, amit az egész hitleri „béketervről" elmondott, az szinte szuggerálta a megnyugvást.,,.. .már a nyugati vonalon egész tömege fog felmerülni a jogi kérdéseknek, ami által az esetleges tárgyalások el fognak húzódni a végtelenségbe, a keleti paktumoknál pedig, különösen Csehszlovákia tekintetében, még ennél is több akadály lesz. Itt először is ... a cseh-orosz paktum katonai vonatkozásainak hatálytalanítását fogják . .. követelni, ami. .. cseh részről alig lesz elfogadható." Az egész német ajánlat komolytalan voltát még egyértelműbben elárulta, amikor a szerződés időtartamát - szóljon az 10, 15, 50 vagy akár 100 esztendőre is - „teljesen irreleváns"-nak mondotta. Bülow ellenben még így is okot hagyott a bizalmatlanságra. Egyrészt azzal, hogy — éppen az időtartammal kapcsolatos — hangsúlytalan megjegyzése szerint egy ilyen megállapodásra rákényszerülhetnek. Ezentúl a gyanakvásra — paradox módon — az államtitkár éppen előzékenységével is alapot teremthetett. Hiszen „diszkutábiliseknek" mondotta a magyar javaslatokat, amikor a magyar diplomaták tisztában