Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a formálódó Berlin-Róma tengely árnyékában 924/V

930 Ρ RITZ PÁL arról biztosították, hogy „semmi konkrét terv a dunai probléma megoldására nem került megvitatásra, és ilyennek létezéséről nem is tudnak". Sargent pedig — ugyancsak Királdy-Lukács előtt - arról beszélt, hogy Anglia semmiféle ilyen tervvel nem fog fellépni, sőt nem hiszi, hogy egy „más oldalról kiinduló iniciatívát többel, mint jó kívánságokkal, támogasson". Kudarccal végződtek a megbeszélések azért is, mert a Habsburg-restauráció kérdésében — amely kérdés az osztrák glóbuszon egyre inkább a náci veszedelem egyetlen hatékony ellenszereként vétetett tekintetbe — nem sikerült az osztrák kormányt a kisantantnak kedves álláspontra bírni; valamint szerepet játszott az elmaradhatatlan magyar-kisantant antagonizmus. A temetésen a magyar kormányt Kánya Kálmán képviselte, aki Londonban az új uralkodóval, Eden külügyminiszterrel, Vansittart külügyi államtitkárral is tárgyalt, ám Párizsban már a Flandin külügyminiszterrel való találkozót elkerülte és hazautazott. Berger-Waldenegg előtt Kánya ennek okát csupán az olaszok érzékenyéségében jelölte meg, Mackensennek viszont már jóval pontosabb feleletet adott, amikor a párizsi megbeszéléseken részt nem vevő német, olasz és lengyel partnerre figyelemmel indokolta távozását.7 Ebben az időszakban a Duna-medencei rendezési tervekkel kapcsolatban az volt a többször megismételt hivatalos magyar álláspont, hogy ilyen tárgyalásokban Magyarország csak Olaszországgal együtt hajlandó részt venni, tehát megkezdésükkel be kell várni az olasz—etióp háború befejeződését. Ebben az álláspontban nyilvánvalóan az a félelem jutott elsősorban kifejeződésre, hogy Róma támogatása nélkül nem fognak tudni ellenállni a kisantant nyomásának. Emellett attól is tartaniuk kellett, hogy az olaszok kiszorulása, majd a reorganizációs tervek feltehető kudarca nyomán nem lesz erő, amely a mind nyilvánvalóbb német expanzió dinamizmusát fékezze. 1936. január 25-e körüli napokban — összefüggésben avval is, hogy az etióp hadsereg harci értéke már jelentősen csökkent - a kelet-afrikai háborúban az olaszok számára kedvező fordulat jelei kezdtek kibontakozni. Február közepén pedig újra megindult az olasz támadó gépezet. „Most már bizonyosra lehetett venni az olaszok végső győzelmét, s nem is túl sok idő múlva." A harctereken bekövetkező fordulatot Mussolini rögvest — mert nagy szüksége volt rá — Olaszország Duna-medencéből történő kiszorulásáról keringő hírek cáfolására, az osztrák—csehszlovák közeledési kísérletek esetleges sikerének meghiúsítására iparkodott felhasználni. Február derekára Berger bárót — Suvichcsal való találkozás céljából - Firenzébe invitálják, 15-én pedig Colonna olasz követ Budapesten Gömbös számára a Duce meghívását közvetíti. A magyar miniszterelnök legutóbb 1934 novemberében járt Rómában. Az 1935 szeptemberi németországi látogatása előtt -mint tette annak idején, 1933 júniusában - kész volt az olasz kormányfőt felkeresni, ám akkor azt a tanácsot kapta, hogy ne jöjjön, mert - úgymond - nem akarják Magyarországot kompromittálni. Gömbös udvariaskodó válaszából valami olyasmire lehet következtetni, hogy nem volt kimondottan elragadtatva egy római út gondolatától. Ε feltevést megerősíteni látszik az a tény is, hogy Suvich már korábban jelezte: szívesen látnák a magyar kormányfőt 7Kerekes 184-188 Ádám 86-92 Magyar Szemle, 1936. III. 283-284; DIMK I. 32. sz. Királdy-Lukács 1936. II. 12-i jelentése; uo. 23. sz. napi jelentés Kánya és Berger-Waldenegg 1936. II. 4-i találkozójáról, uo. 31. sz. napi jelentés Kánya és Mackensen II. 12-i beszélgetéséről, ld. még uo. 35. sz. Kánya expozéja II. 13-án a képviselőház külügyi bizottságában.