Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a formálódó Berlin-Róma tengely árnyékában 924/V

928 Ρ RITZ PÁL Mindazonáltal HodZa terve — az olaszok afrikai lekötöttsége és a német fenyegetés növekvő mérve miatt - élénk figyelmet és érdeklődést keltett mindazok körében, akik a térség védtelenségének ellenszerét látták benne. A politika intézőinek, nagyhatású befolyásolóinak szűk körében ellenben az volt a meggyőződés, hogy a csehszlovák politikus keresztülvihetetlen tervet propagál. Amikor — január második felében — a sajtó előtt ismertette elképzeléseit, Stein prágai német ideiglenes ügyvivő azt a minden bizonnyal találó összefoglaló megállapítást tette, hogy alapjában véve Hodáa fejtegetései nem jelentenek mást, mint a kisantantnak a dunai térségre formált politikai és gazdasági uralmi igényének kompromisszum nélküli fenntartását, amelynél Olaszország legjobb esetben a gazdasági segítőtárs tisztét kaphatná. Bülow német külügyi államtitkár is arra számított, hogy „Hod£a törekvései előreláthatólag éppúgy hajótörést fognak szenvedni, mint a múltban már felmerült hasonló kísérletek". Ennek okát Wettstein prágai magyar követ ha más szavakkal, de ugyanabban jelölte meg, mint Stein: Hodía akciójában nem lát „novumot, de azt sem, hogy a dunai államok gazdasági és politikai együttműködésének útjában álló akadá'yok most miként volnának eliminálhatók". Bethlen István Mackensen előtt egy vállrándítással intézte el Hod2a tervét, mint olyat, amiben lényegében nincs semmi új. A politikai megfigyelők tisztában voltak azzal is, hogy elképzeléseivel a miniszterelnök messze nem képviseli egyértelműen a — sok szempontból természetesen tagolt, ám a kisantant és azon belül Prága pozíciójának védelmezésében egységes — uralkodó elit felfogását. Krofta külügyminiszterhelyettes még a magyar követ előtt sem rejtette véka alá azt a nézetét, mely szerint Hodza politikájában „nincs semmi új, »csak az élan«". Rudnay bécsi követ a decemberben köztársasági elnökké választott Benes és Hodza ellentétére építve arra számított, hogy „BeneS a nemzetközi parketten gyakorlatlan ellenfelét, Hodzát addig hagyja .. . tervével próbálkozni, amíg a realitásról megfeledkező és magát túlexponáló Hodïa megbotlik, mely esetben Csehszlovákia vezetése kétségtelenül Benes kezébe kerülne ..." A magyar diplomata lényegében helyes jósnak bizonyult. Hodíának párizsi, majd még inkább belgrádi látogatása alapján le kellett vonnia vállalkozása kudarcának következményét: a számára fontosabb külügyi tárcát Benes emberének, Kamii Kroftának engedte át.5 A HodSa-tervet ellenezte Németország, Olaszország, Lengyelország, Magyarország és — magán a kisantanton belül — Jugoszlávia is. „Az itteni körök — jelenthette Alth belgrádi magyar követ március derekán — a Duna-medence rendezésének kérdését állandóan az osztrák függetlenség biztosításával azonosították, s ezért alig leplezett megkönnyebbüléssel veszik, hogy e kérdés a Hodía-féle tervek meghiúsulásával a napirendről lekerült." Kánya Kálmán a budapesti angol követtel beszélgetvén a magyar elutasítást gazdaságilag és politikailag is megindokolta. A kérdés gazdasági oldalát érintve erősen támaszkodhatott az időközben beállott — fentebb jelzett — változásra, amikor kijelentette: „A magyar termelés feleslegeinek elhelyezése . . . többé-kevésbé biztosítva van, úgyhogy — folytatja, a valóságos helyzettel korántsem összhangban, inkább a 5Ádám 82-83 Kovács 263; Szuhay 145. 149, 152; X 10. 925. sz. doboz H 040505-07. Stein 1936. I. 24-i jelentése, DIMK I. 30. sz. Wettstein II. 12-i jelentése, X. 10. 926. sz. doboz Ε 569589-93. Mackensen II. 27-i jelentése Bethlennel folytatott beszélgetéséről, DIMK I. 34. sz. Wettstein II. 13-i jelentése, uo. 38. sz. Rudnay II. 15-i jelentése. Hodza párizsi és belgrádi utazására, Krofta kinevezésére: Ádám 92, 98-99