Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a formálódó Berlin-Róma tengely árnyékában 924/V
926 Ρ RITZ PÁL látástalanságára tett szavait, amit azután BeneS unokatestvére, a genfi csehszlovák propagandairoda vezetője újságírókörökben nagy feltűnést keltő módon, buzgón teijesztett. Az ügy apropóján Bohus BeneS intrikák is, azt híresztelvén, hogy amíg a magyar-osztrák viszonyban nem történt változás, addig Beneánek sikerült Bergerrel a dunai paktum minden pontjára megegyeznie, a csehszlovák—osztrák barátság pedig „sokkal szolidabb alapokon nyugszik, mint a magyar—osztrák". Ε híresztelésen felháborodva Kánya kereken megkérte osztrák kollegáját, hogy a Benekel folytatott tárgyalásaiba „Magyarország nevét egyáltalán bele ne keveije". Miután Berger kérdésére Kánya kérését megismételte, az előbbi szinte kétségbeesve töprengett fennhangon azon, hogy a Bene&el „folytatandó tárgyalásai alkalmával miként kerülje el Magyarország megemlítését, ha ő, amint azt már többször említette, egy osztrák-csehszlovák egyezmény megkötését egy magyar-csehszlovák kibéküléstől teszi függővé". Kollegája tanácstalanságát a magyar diplomata arra használta fel, hogy őt a német—osztrák feszültség enyhítésére ösztönözze. Válaszában Berger-Waldenegg nem sok jóval biztatta, másfelől Kánya mégis tisztában lehetett azzal, hogy fellépése tovább gyengítette a különben is csekély kilátásokkal kecsegtető osztrákcsehszlovák megállapodás esélyeit. Ezért az elkövetkezőkben - még ha időnként támadt is benne bizonytalanság - alapjában nyugodtan figyelte a Bécs-Prága közötti közeledés eseményeit.3 A meginduló olasz-etióp háborúnak az olaszok számára a vártnál is kritikusabb első hónapjai, az olaszellenes szankciók megszavazásától való osztrák tartózkodás londoni mérges visszhangja Bécsben újabb impulzust adott a Prága felé való közeledésre. A novemberben hivatalos ausztriai látogatáson tartózkodó Gömbös és Kánya számára előzetesen jelezték, hogy Schuschnigg kancellár a csehszlovák fővárosba fog látogatni. Megnyugtatásul hozzáfűzték, hogy az utazás nem hivatalos politikai, csupán gazdasági jellegű lesz, valamint azt, hogy „szorosabb együttműködés a két állam közt nincs tervbe veve . A kancellár prágai látogatására 1936. január 16—17-én került sor, és már előtte, tartama alatt, majd nyomában jóval nagyobb zajt csaptak körülötte, mint ami a tárgyalások konkrét tartalma alapján indokolt lett volna. A hangulatkeltésből a kisantant újságok mellett a francia sajtó is kivette a részét, de nem volt mentes tőle az osztrák sajtó sem. A magyar iratok tanúsága szerint Kánya nyugalommal figyelte Schuschnigg lépését, és bízott abban, hogy az osztrák kancellár semmiféle magyarellenes akcióba nem hagyja magát belevonni. A kancellár ellen intrikáló budapesti német követnek, Mackensennek is így felelt: „bármit mondjanak Schuschniggról, az ő megbízhatóságában nem kételkedem." Ugyanakkor természetesen ő is tisztában volt azzal — amiképpen Rómában is jól tudták -, hogy az utazás összefügg az Anschlusstól való félelemmel. Arról is több értesülés jutott a Dísz tér tudomására, hogy az utazás előkészítésében tevékenyen részt vett Puaux, az agilis bécsi francia követ; a francia diplomácia azon volt, hogy az utazásnak kimondott politikai jellege legyen, és megállapodás jöjjön létre a májusban lejáró döntőbírósági szerződésnek egy barátsági klauzulával történő kiegészítéséről. Ezért Kánya attól tartott, hogy — a kancellár megbízhatósága mellett is — Ausztriát „oly irányba szorítják bele, amely végeredményben mégiscsak Magyarország ellen irányulhatna". Egy ilyen irányú 3 Κ 64. 1935-20-636. napi jelentés Kánya és Berger-Waldenegg IX. 7-i genfi eszmecseréjéről; uo. 637. napi jelentés Kánya és az osztrák külügyminiszter IX. 10-i beszélgetéséről, Kerekes VI
