Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség a Darányi-kormány idején (1. rész.) 883/V
A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG A DARÁNYI-KORMÁNY IDEJÉN (1. RÉSZ) 889 volna azt a határozottan kedvező helyzetet is, amelyet a német kisebbségek a kisantantországok Magyarországtól átcsatolt területein mindenütt éppen annak következtében élvezhettek, hogy a csehszlovák, román, jugoszláv kormányok ezeket kifejezetten antirevíziós célzattal igyekeztek kijátszani a Budapestről revíziós szellemben szervezni próbált magyar kisebbségekkel szemben.2 0 Ahhoz, hogy a német politika nyilvánosan leszögezze álláspontját a magyar revíziós törekvésekkel kapcsolatban, nem utolsósorban az adhatott indítékot, hogy Károly román király 1936. október 6-án a bukaresti német követ, Fabricius előtt kijelentette: Németország szoros barátsága a Romániával szemben is revíziós igényeket tápláló Magyarországgal oly mértékben kelt aggályokat, hogy az a román—német kapcsolatok elmélyítésének komoly akadálya.2 1 Ε román fellépés óvatossá tette a német külpolitikát. A magyar politikai vezetőkörök szüntelen sürgetésére Budapestre küldte ugyan Kari Haushofer professzort, akitől azok a békeszerződések elleni közös harcra 1925-ben létesített, de 1933 óta nem működő ún. Budapesti Munkaközösség feltámasztását és a kisantant-országokban a német-magyar kisebbségi együttműködés revíziós célzatú kiépítésének konkrét tervek kidolgozásával való támogatását várták; Haushofer meg is tartotta a látogatása külső indokolására szolgáló nyilvános előadását a Magyar Külügyi Társaságban október 29-én, ennek végeztével azonban — a német Külügyi Hivatal vele történt előzetes megállapodása értelmében — minden előzetes bejelentés nélkül azonnal hazautazott, jóllehet másnap programba volt véve megbeszélése Darányi miniszterelnökkel, aki a minisztertanácsot is megszakítva fogadta volna őt, valamint Kánya Kálmán külügyminiszterrel, s helyettesével, Apor Gáborral.22 Mussolini november 1-i milánói beszéde nyomán, amely a magyar revíziós törekvések jogosultságát lendületesen hangsúlyozta, s ezzel a revíziós hangulatot Magyarországon alaposan felcsigázta,2 3 az antirevíziós politikát követő kisantant-országok kormányainál viszont teljes megdöbbenést keltett, különösen aktuálisnak tűnt a német politika számára, hogy a kérdésben nyilvánosan állást foglaljon, a túlságosan vérmes reményeket tápláló és túlzásaival a német érdekeket veszélyeztető magyar revíziós törekvéseket lehűtse, s az ilyen messzemenő revíziós igények német támogatásban részesítésétől félőket megnyugtassa. A nemzetiszocialista párt Külpolitikai Hivatalát (Aussenpolitisches Amt der NSDAP) vezető Alfred Rosenberg cikke volt erre hivatott a Völkischer Beobachter november 15-i számában, azonban nem érte el célját: az integrális magyar revízió gondolatával szembeni állásfoglalása nem elégítette ki a tulajdonképpen abszolút revízióellenes állásponton levőket — a magyar politikai körökben s az általuk befolyásolt 2 °UMKL (Új Magyar Központi Levéltár), Kiim. (Külügyminisztérium) Békeelőkészítő osztály iratai, 13 d. 5. Moravek Endre: Német újjászületés a Duna-völgyében. Az utódállamok német kisebbségi mozgalmai 1918-1938. - Ld. még Tilkovszky Lóránt: A weimari Németország és a Dunamedence német kisebbségei. Századok, 1980. évf. 2. sz. 201-225. 21 Wolfgang Miege: Das Dritte Reich und die deutsche Volksgruppe in Rumänien 1933-1938. Ein Beitrag zur nationalsozialistischen Volkstumspolitik. Bern-Frankfurt, 1972. 320-321. 2 2 BA (Bundesarchiv, Koblenz), Nachlass Haushofer. 928. b. (Haushofer jelentése a Külügyi Hivatalnak budapesti útjáról); 925. c. (Papp Antal levele Hans Draegerhez, Bp., 1936. november 13.) 2 3 A Wilhelmstrasse és Magyarország. 67. sz. dok. (158-161.) Mackensen jelentése. Bp., 1936. november 4.
