Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség a Darányi-kormány idején (1. rész.) 883/V
886 T1LKOVSZKY LORANT eddig sajnos nem járt kielégítő eredménnyel, s hogy a magyar külpolitika érdekei tökéletes rendet és nyugalmat követelnek idebent az országban. Úgy vélekedett, hogy ebben az összefüggésben nem is értelmezhető másképpen a követendő nemzetiségpolitikára vonatkozó kitétel, mint hogy a revíziós külpolitika nagyobb hatékonysága érdekében a belső nyugalmat is zavaró német kisebbségi kérdést a kormány végre rendezni fogja, a kisebbségi igények kielégítésével.7 A Volksdeutsche Kameradschaft és az őt támogató VDA azonban nem látott okot arra, hogy a magyar nemzetiségpolitika megváltozásában bizakodjék, különösen ami a radikális irányzattal szembeni magatartást illeti. Az a körülmény, hogy a már börtönben ülő Bäsch és az első fokon elítélt Franz Rothen mellett október 15-én ugyancsak ,,nemzetgyalázási" per indult Pécsett a Kameradschaft további három tagja, Jakob Zumpft, Adam Schlitt és Anton Gintner ellen, arra engedett következtetni, hogy a Darányi-kormány is a radikális irányzat háttérbe szorítását tekinti a belső rend és nyugalom biztosítása, a nemzetiségi kérdés hazai rendezése feltételének.8 A magyar sajtóban megélénkültek a hazai németséggel szemben ellenséges hangok. Az újságok arról írtak, hogy a németeket már eleve magyarellenes céllal telepítették be annak idején az országba, mégpedig a legjobb földekre, ahol azután hamarosan oly jólétre tettek szert, ami kirívó ellentétben van a magyar falvak szegénységével. Míg ők vígan szaporodtak, földvásárlással terjeszkedtek, a magyarok egykézésre vagy kivándorlásra kényszerültek. Az ilyen — tudományos munkákban is fellelhető — beállítással szemben nemcsak a Volksdeutsche Kameradschaft köréhez tartozók, így Johann Weidlein s mások foglaltak állást,9 hanem „Ne bántsd a magyar svábot!" című, a Magyarság 1936. október 18-i számában megjelent cikkében Steuer György is, aki „a legjobb földek" legendájával szemben a hazai németek szorgalmas termelőmunkáját hangsúlyozta az elért eredményekben, s rámutatott arra, hogy vannak jómódú magyar falvak is éppúgy, mint ahogy német szegényparaszti rétegek is, melyekből szintén nagy számban vándoroltak ki. vagy lettek városi proletárokká. Hiába kérte azonban, hogy „a magyar és sváb népet, különösen a mai sorsdöntő nehéz időben, ne egymás ellen, hanem egymás mellé állítsuk", s hogy „ne tegyenek a magyarság és a németség között félreérthető összehasonlításokat és megkülönböztetéseket"; hogy ne a hazai németség rovására akarják a magyarság helyzetét megjavítani. jövőjét biztosítani.10 A közvélemény Dénes István „Mentsük meg a Dunántúlt!" című brosúrája hatása alatt állt, amely a hidasi „elnémult harangok" körüli izgatást folytatva, a belső elnémetesedés meggátlása jelszavával sürgetett magyar etnikumot erősítő földbirtok- és telepítéspolitikát a külső német expanzió által is fenyegetett Dunántúlon. Ő is azt hangsúlyozta, hogy a Dunántúlt is Erdély sorsára juttathatja a magyar könnyelműség és mulasztás; brosúrája a német aspirációkra utaló ún. pángermán térképekre is újra ráirányította a figyelmet.1 1 7A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933 1944. Bp.. 1968. 151. 1. Werkmeister jelentése. Bp., 1936. október 22. 8 Der Auslanddeutsche. 1936. évf. 849-854. Länder-Berichte. Ungarn. 'y. Weidlein: Die nationale Bodenpolitik Ungarns. (In: Südostdeutsches Archiv. VIII. 1965. 143.) I "Magyarság. 1936. október 18. Steuer György. Ne bántsd a magyar svábot! II Dénes István: Mentsük meg a Dunántúlt! Bp., 1936. - Bírálata a Volksdeutsche Kameradschaft részéró'l: Wirthoven (= Anton Tafferner), in: Neue Heimatblätter, 1937. évf. 302-304.
