Századok – 1981

FOLYÓIRATSZEMLE - Franklin; John Hope: Amerikai tükör. A Rekonstrukció történetírásának száz éve 853/IV

FOLYÖIRATSZEMLE 853 számottevő (9-10%) a zsidó vallású (és származású) hallgatók aránya. A derpti (Tartu) egyetemen 83%-ban lutheránusok tanultak. A szentpétervári, a moszkvai, a kazanyi és más egyetemek hallgatói zömmel (79-94%) a pravoszláv hitet vallották. A 20. század elejére csökkent a pravoszláv vallásúak aránya - Kazanyban 87%-ra, Kijevben 71-ről 53%-ra -, nőtt a zsidó származásúaké (14%). A társadalmi változásokról a fakultások létszámarányának módosulásai, ill. a hallgatók rendi összetételének átalakulása árul el a legtöbbet. Scsetinyina a két tényező összefüggését is vizsgálja. A hivatalos főváros egyetemén az 1870-es években a hallgatók csaknem fele a jogi karra járt, 40% volt a matematika és a természettudományi fakultások hallgatóinak aránya. Zömmel nemesi származásúak jöttek ezekre a szakokra, utóbbi esetben a katonai pályára is készülve. A többi (moszkvai, kijevi, kazanyi) egyetemen az orvoskar hallgatói képezték a túlsúlyt (csaknem 60%, 5-8% volt a természettudományokat hallgatók aránya. A századfordulóra egészségesebb arányok alakultak ki ezeken az egyetemeken is. 40%-ra nőtt a jogászok aránya, 20% körül alakult a medikusoké, és megkettőződött a természettudományt tanulók aránya. 1876-77-ben a jogász, matematikus, természettudományi hallgatók 57-58 százaléka a nemesi rendhez tartozott. A humán szakosok 58 százaléka papi származású volt. Figyelemre méltó, hogy a matematika szakon viszonylag magas (27%) volt az egyéb (polgári, hivatalnok) rendbeliek aránya. A századelőre visszaszorulnak a nemesi származásúak, megnő a hivatalnok, városi polgár és értelmiség származású hallgatók aránya. Sőt kozák és paraszti rendbelieket is feltüntetnek a névsorok (4-6%). A munkások gyermekei azonban nem szerepelnek. A szerző rámutat, hogy a rendi hovatartozás és a szociális helyzet általában nem korrelált egymással. Általános tendenciának tartja a hallgatók szegényebbé válását. Ezt a tandíjmentesek és a különböző ösztöndíjakban részesültek arányának növekedésére alapozza. Érvényesül ez a tendencia a nemesi származásúak esetében is - összefüggésben a földbirtokos nemesség felbomlásával. Különösen a hivatalnok származású hallgatók polarizálódtak erőteljesen szociális helyzetüket tekintve. Más összefüggésekre utal az a tény, hogy a vizsgált időszakban jelentősen csökkent a papi szemináriumokból egyetemre kerülők aránya. (46%íól a felére). Részben mert színvonalban elmaradtak a megszilárduló gimnáziumok mögött, részben mert a kormányzat is akadályozta a szeminaristák felvételét. Scsetinyina leszögezi, hogy nem lehet közvetlen összefüggést kimutatni a szociális helyzet változásai és a hallgatók politikai orientációja között, de a hivatalnok és értelmiségi származásúak közül került ki a legtöbb forradalmár. Befejezésül ismét a forrástípus társadalomtörténeti jelentőségét, a további kutatások szükségességét hangsúlyoza. M. (Isztorija SzSzSzR, 1979. 5. sz. 110-126.) JOHN HOPE FRANKLIN: AMERIKAI TÜKÖR. A REKONSTRUKCIÓ TÖRTÉNETÍRÁSÁNAK SZÁZ ÉVE / John Hope Franklin professzor elnöki beszédében, amely az Amerikai Történelmi Társaság 1979 decemberi ülésén hangzott el, az Egyesült Államok története legzűrzavarosabb, legáttekinthetetlenebb és talán legproblematikusabb korszakának, a Rekonstrukciónak (a lázadó államoknak az Unióba való visszatérésének) a historiográfiáját tekinti röviden át és már elöljáróban leszögezi, hogy -sajnálatos módon - a történeti feldolgozások inkább tükrözik saját korukat, mint a Rekonstrukció éveit, az 1865-1877-es éveket. Az első, még a korszakban megjelent összefoglaló munka,/. S. Pike The Prostrate State (1873) című könyve - amelyet hosszú évekig a legkitűnőbb munkának tartottak -, teljesen önkényesen válogatott tényeivel és adataival a Rekonstrukció minden hibáját Grant kormányzatának és a felszabadítottaknak a nyakába varrta. Egy emberöltővel később W. A. Dunning és tanítványai különösen élesen támadták a radikális republikánusokat, valamint fehér és néger támogatóikat, bennük látva a társadalmi hanyatlás, a rossz kormányzás és a korrupció legfőbb okát. (Munkásságuk számos népszerű történelemkönyvet és regényt is ihletett). Az így lassan hagyományossá váló Rekonstrukció-képet két